2009. augusztus 27., 10:562009. augusztus 27., 10:56
Ha viszont mindezt nem rágcsálja el, vagy nem hajítja az első kukába, hanem gondosan összekuporgatja, akár nagyszüleink a garasokat, talán még sokra viszi. Újabban én is ráálltam a föníciai visszajáró mellett a természetes visszajárót is gyűjteni. Például a kasszásnők által az apró helyett kérdezés nélkül és szinte kapásból felkínált – amúgy fele annyit sem érő – rágógumit, ceruzaelemet, cukorkát, mentolosat és édeset, hosszúkás és gömb alakú lufit, kis nápolyi szeletet, fejfájás elleni tablettát, két szál nikotinmentes cigit, negyvenes szöget, fél méter pertliszalagot, radírgumit, postai bélyeget, golyóstollbetétet, kis tekercs fekete cérnát, nyolcas csavart, közepes méretű borítékot, cipőfűzőt, tasakocska instant kávét, papír zsebkendőt.
Ha jól belegondolok, egyszer, ha elfogy minden pénzem, de én mégis a féléves, 82 centis átmérőjű plazmatévémet egy újabb, trendibb és százvalahányas LCD-re szeretném cserélni, az öszszekuporgatott „aprónak” elegendőnek kellene lennie. Ha meg nem, megtoldhatom az addig még kilátásban lévő melltartóval, amit előreláthatóan egy kilós boltból fogok kapni az öltönyért fizetett összeg visszajárója fejében, esetleg egy fél ablaktörlővel, amit az új autóm mellé adnak, de felkínálhatok egy fél kiló, reumás bántalmakra kimondottan ajánlott iszapot is, amit a sósfürdő jegytépő nénije adhat vissza a belépőért fizetett árból. Esetleg felajánlom azt a néhány bevezetőoldalt Marx Tőkéjéből, amit egy Lenin-válogatás megvásárlásakor fogok visszakapni az egyik, aprópénzzel szintén nem rendelkező belvárosi antikváriumból.
Ha meg így sem elég, elmondom azt a Miatyánkot, amit a föníciaiak átkozása közepette a pap hadart el értem és bűnös lelkemért, amikor túl nagy bankóval fizettem ez évi egyházadómat és a templom perselye oly üres volt, hogy még azt a csekély régi százezresre rúgó resztlit sem tudta visszaadni. Ha meg az elárusító hölgyike igencsak szimpatikus, esetleg felkínálhatom nagyapám prosztataműtétjére szánt borítékjából a sebész által sokallt összeg visszajárójaként felajánlott félmell-megnagyobbítást. A másik fél mellére való szilikonadagot keresse csak ki szépen magának a másnapi bevételek visszatartandó resztlijéből.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.