2009. április 08., 11:172009. április 08., 11:17
Eközben a hatalmat kiszolgáló közszolgálati televízióban Megéneklünk, Moldova jellegű szórakoztató műsor fut, a kommunista vezetők pedig külföldről megrendelt és finanszírozott, leitatott vandálok által végrehajtott államcsínykísérletként könyvelik el az eseményeket. Romániában 1989-ben a népfelkelés élére álló posztkommunista politikai klikknek sikerült átvennie a kormányrudat Ceauşescuéktól, húsz évvel később, a Pruton túl a fiatal nemzedék által támogatott politikai ellenzék próbálja bevenni Európa utolsó kommunista fellegvárát. A román–moldáv hasonlat nem véletlen, hiszen bármennyire is tagadná, Bukarest nem idegen a chişinăui rezsim elleni indulatok szításától, példa erre Mircea Geoană, a szenátus szocdem elnökének nyilatkozata, miszerint a vasárnapi választások nyomán a szomszédos ország jelentősen eltávolodott Európától. Figyelemreméltó az is, hogy a moldovai fiatalok Voronin távozásán kívül a Romániával való egyesülést is követelik, sőt a román nemzeti lobogót is kitűzték a parlament homlokzatára. Márpedig ez a revíziós törekvés igencsak aggasztja az EU-t, amely egyáltalán nem kívánja, hogy legkeletibb tagállama révén összetűzésbe keveredjen a Moldovát még mindig egykori szovjet tagköztársaságként kezelő Oroszországgal. És persze ne feledjük az 1991-es polgárháború során függetlenedett szakadár Transznisztria képviselte gócpontot sem. Végül pedig nem hallgatható el az sem, hogy a mostani moldovai fellángolástól valószínűleg nem áll távol az az Egyesült Államok, amely a térségben például Ukrajnában és Grúziában végbement narancsos forradalmak megkomponálásából is alaposan kivette a részét. Hogy aztán mennyire lesz sikeres a Prut menti narancsos rendszerváltás, az egyenlő mértékben függ a moldovai ellenzék kitartásától és attól, hogy Moszkvában rábólintanak-e Voronin kommunistáinak félreállítására.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok