2009. október 16., 12:142009. október 16., 12:14
Nem azért, mintha Klaus Johannis feje körül glória lebegne, amelyen aranybetűkkel azt írja: csakis ő alkalmas arra, hogy kormányfőként kivezesse az országot a szakadékból, hanem azért, mert Băsescunak a parlamenti demokráciát immár nyíltan semmibe vevő magatartásával sikerült olyan egységbe kovácsolnia az ellenzéket saját maga és a PDL ellen, hogy ha Barack Obamát jelöli, talán még akkor is leszavaznák a parlamentben.
Hát még így, hogy Croitoru a PDL embere – néhány hete e párt jelölte a jegybank elnökhelyettesi tisztségébe –, és kinevezését egyetlen dolog indokolja: hogy ne az ellenzék jelöltje álljon a kormány élén. A lépés presztízs- és konkrét politikai téttel egyaránt bír, és az ellenzék már csak azért sem enged, mert az államfő következetlen: bár egy nappal korábban a független miniszterelnök kinevezése ellen foglalt állást, tegnap már ő maga jelölt – papíron – párton kívüli kormányfőt.
Amúgy valóban fölösleges a független, „szakértői” kabinet fetisizálása, hiszen az adott gazdasági helyzetben egy pártkötődéssel rendelkező kormányfő mozgástere is ugyanolyan szűk, mint egy technokratáé. A független kormányfő jelölését inkább az indokolja, hogy ezáltal a pártok elkerülhetik, hogy az átmeneti időszakban közvetlenül az ő politikusaik erodálódjanak a népszerűtlen gazdasági intézkedések miatt.
Amúgy Johannis jelölése sem a hirtelen parttalanná vált tolerancia jele: ő egy olyan kisebbség képviselője, amelyet létszáma miatt már nem tartanak veszélyesnek az ország egységére, így nyugodtan lehet a Nyugat szemében jó pontokat hozó kirakatkormányfő. Az csak bónusz, hogy emellett még jó városmenedzser is.
Băsescu részéről amúgy nyilvánvaló cél a kohabitáció, azaz az ellenzéki kormánnyal való együttélés elkerülésére való igyekezet, hiszen az továbbra is lehetetlenné tenné számára az alkotmány tetszés szerinti értelmezését, a félelnöki rendszernek a szükséges fékek és ellensúlyok nélküli elnöki rezsim irányába való eltolását. Ebbéli félelmeinek elsősorban a választók vethetnek véget – ha a választáson kellő számban voksolnak majd ellene, megakadályozva ezzel újabb mandátumszerzését.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok