2009. október 22., 11:142009. október 22., 11:14
A kizárólag magyar nyelvű plakátokon hirdető Szabad Újság című hetilap ellen a nyelvtörvény megsértése miatt indított vizsgálat jelzi: Ficóék komolyan gondolják, hogy uniós tagállamként szembe kívánnak menni a különböző anyanyelvű közösségek civilizált együttélését szabályozó elvekkel, és a kisebbségeit elnyomó, egynyelvű és egykultúrájú nemzetállam 19. századi eszméjén alapuló fasisztoid jogszabállyal indítsanak kultúrharcot a felvidéki magyarok ellen.
A helyzet egyre veszélyesebb, mivel az ügyet képmutató módon csak a magyar és a szlovák félre tartozó vitaként kezelő brüsszeli illetékesek gyávaságát kihasználva Szlovákiának a román hatóságok képében máris akadt egy olyan szövetségese, amely – ha passzívan is, de – támogatja a magyarellenes jogszabály alkalmazásában.
Nehéz másként értékelni azt, hogy a hétvégén a Bihar megyei rendőrség hoszszas operatív előkészítést igénylő akció keretében akadályozta meg, hogy nagyváradi magyar fiatalok a nyelvtörvény miatt tüntessenek a Nagyszalontára látogató szlovák államfő ellen. Hiszen egy európai demokráciában a szabad véleménynyilvánításhoz való jog mindenkit megillet, főleg abban az esetben, hogy ha egy diszkriminatív intézkedés ellen kívánja fölemelni a szavát.
Azzal, hogy a román hatóságok ezekkel szemben inkább azt tartották fontosnak, hogy Gasparovic látogatása zökkenőmentesen folyjék le, egyúttal kiálltak a nyelvtörvény mellett is. Ezért ahelyett, hogy miközben Brüsszel a homokba dugja a fejét, azzal áltatnánk magunkat: a külföld velünk tart a vitában, most már tényleg aktívan és egységesen kell fellépnie a nemzetközi fórumokon a budapesti diplomáciának és a határon túli magyar közösségeknek a pozsonyi kormány és a román hatóságok túlkapásai ellen. Különben komoly esély mutatkozik arra, hogy az a bizonyos puska egyre többször és több helyen sül el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok