2009. július 10., 12:382009. július 10., 12:38
Sőt még csak nem is arra, hogy például Amerikában a teleevangélistának nevezett neoprotestáns prédikátorok milliomossá is válhatnak a sok birkának köszönhetően, aki elhiszi, hogy ha átutal tíz dollárt a prédikátor számlájára, és megérinti a képernyőt, akkor a televízión keresztül meggyógyítják a hexensusszát. A vallásosság és az anyagi haszon közötti összefüggésre Törökországban derült fény. Az egyik török televíziós csatorna kreatívjai ugyanis olyan vetélkedő ötletével álltak elő, amelyben egy muszlim imám, egy katolikus pap, egy rabbi és egy buddhista szerzetes ügyködik azon, hogy a maga hitére térítsen tíz ateistát.
A főnyeremény a megtérők számára egy utazás lesz azon vallás legszentebb helyére, amely számukra a legmeggyőzőbbnek bizonyult. Az most tulajdonképpen mellékes, hogy a civilizált, modern Törökországot az egyház és az állam szigorú szétválasztásával megteremtő Kemal Atatürk most forog a sírjában. Hanem képzeljük el, mégis milyen módon érvelnek majd az egyházak képviselői amellett, hogy saját vallásuk a legpiacképesebb? Már el is képzelem, amint a katolikus atya és a rabbi egymásra licitálva ecsetelik, milyen összkomfort várja a mennyben azt, aki az ő hitük rítusait követi, a buddhista szerzetes a nirvána előnyeiről értekezik, ekkor viszont megszólal az imám, és pajzánul kacsintva megjegyzi, hogy Allah – áldassék a neve – a paradicsomban első osztályú hurikat bocsát minden igazhitű elhunyt rendelkezésére.
Azonban nem ez az egyetlen nem kóser eleme a vetélkedőnek. Annak ugyanis a Bűnbánók versenye címet adták – mintha bizony ateistának lenni bűn lenne. Kicsit olyan ez, mint amikor a nők mindenáron el akarják csábítani a homoszexuális férfit, hogy bebizonyítsák: nem is a pasival van a baj, csak eddig nem találkozott igazi nővel. Csak hát amíg a homoszexualitás alapvetően ösztönös valami, addig a nem hívő ember kőkemény racionalitás talaján áll, akinek bizonyíték kell, nem ígéret. Úgyhogy meglehetősen kétes értékű lesz a végeredmény, bármely vallásnak is sikerül több versenyzőt megtérítenie. Igencsak valószínű ugyanis, hogy a megtérők nem lánglelkű, buzgó hívekké kívánnak majd válni – egyszerűen csak így érik el, hogy ne kelljen egy utazási irodában csillagászati összeget fizetniük egy tibeti útért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok