2009. május 12., 12:052009. május 12., 12:05
Persze a Fidesz jelöltje, Páva Zsolt által az MSZP-s Szili Katalinra mért kétharmados vereségnek túlzás lenne rögtön országos jelentőséget tulajdonítani, mindez viszont precíz helyzetképet szolgáltat a magyar jobb- és baloldal közötti jelenlegi erőviszonyokról. Nem elhanyagolható szempont ugyanis, hogy Európa leendő kulturális fővárosa – az 1994–98 közötti Páva-érát, a most újrázó polgármester első mandátumát leszámítva – szocialista fellegvárnak tekinthető.
Ennél is fájdalmasabb a vasárnapi kudarc az MSZP szempontjából amiatt, hogy az Országgyűlés elnökének személyében az egyik legnépszerűbb magyar politikus, nem mellesleg pedig a legjobb megítélésnek örvendő szocialista személyiség szenvedett csúfos vereséget, ráadásul olyan ellenféltől, akinek országos ismertsége elenyésző a Sziliéhez képest. Nem véletlen, hogy ezek után a kormánypárt egyik vezető politikusa „nagy bajt” jósolt alakulata további választási esélyeit illetően, burkoltan pedig a Gyurcsány Ferenc fémjelezte közel ötéves korszakot nevezte meg a fő bajok forrásaként, amelyet szerinte az MSZP-nek mihamarabb le kell zárnia.
Kétséges azonban, hogy a volt kormányfő-pártelnök jelentette ballaszttól formálisan megszabadult szocialisták el tudják-e adni a magyar választóknak – nem utolsósorban saját híveiknek –: a Bajnai-kormány tulajdonképpen nem a harmadik Gyurcsány-kormány, és hogy a megszorító intézkedések valóban jó irányba viszik a válság sújtotta országot. Ha erről továbbra sem tudja meggyőzni a szavazókat, akkor a magyar baloldal számára a pécsi időközi választáson elszenvedett kiütéses vereség csak az első az EP-választások és az országgyűlési megmérettetés jelentette hárommenetes politikai küzdelemben. Ráadásul a két utóbbi megmérettetés után sokkal nehezebb lesz talpra állni.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.