2009. május 20., 11:302009. május 20., 11:30
Ettől eltekintve az erdélyi magyar összefogás tartóssága, hosszú távú sikere tekintetében még mindig jobban állunk, mint például a nagykoalíciót alkotó román szociáldemokraták és demokrata-liberálisok, akik – noha nem szövetségesként vesznek részt az EP-választáson – a kampány hevületében felváltva tessékelik ki egymást a kormányból.
Persze tudjuk, korteshadjárat idején jelentősen átértékelődik a pártok álláspontja, ilyenkor az alakulatok bizonyos témákat hangsúlyosabban kezelnek, másokat elhallgatnak. Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem, amely a 2007. novemberi EP-, majd a tavalyi helyhatósági megmérettetés előtt úton-útfélen kárhoztatta a Fideszt amiatt, hogy úgymond beavatkozik az erdélyi magyarság belügyeibe, és előbb a függetlenként induló Tőkésnek, majd a Magyar Polgári Párt jelöltjeinek kampányolt.
Kelemen Hunor annak idején politikai tisztességtelenséggel, Frunda György pedig erkölcstelenséggel vádolta Orbán Viktort Tőkés melletti kiállása miatt, Markó Béla pedig azzal a hasonlattal nevezte történelmi botlásnak a volt kormányfő eljárását, miszerint „a legjobb paripa is megbotlik”.
Később persze kiderült: a „paripának” lett igaza, és bizony jól fogott a „külföldi beavatkozás”, mivel egyrészt Tőkés és az RMDSZ is brüsszeli mandátumhoz jutott, másrészt nem a magyar, mindössze az RMDSZ-es önkormányzati tisztviselők száma csökkent az MPP tavalyi választási részvétele nyomán.
Érdekes azonban, hogy ugyanaz az RMDSZ, amely korábban rendkívül veszedelmes kísérletnek, öngyilkos rövidlátásnak tartotta a Fidesz erdélyi korteskedését, most már tárt karokkal fogadja Erdélyben a magyar összefogás listájának első helyét elfoglaló Tőkésnek, vele együtt pedig az RMDSZ-nek korteskedő Orbánt. Vagyis így válik elfogadott támogatássá, ami tegnap még „beavatkozás” volt. De hát tudjuk – apropó markói hasonlat –, hogy csak az ökör következetes.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok