JEGYZET – Egy fülledt júliusi reggelen gusztusos, halványpiros paradicsomok jelentek meg Nagyváradon a románok által nemzeti költőnek tartott néhai poéta, Mihai Eminescu szobrának tövében.
2016. július 30., 15:152016. július 30., 15:15
Az ízletes zöldségeket nem úgy vágta valaki a szoborhoz: korrekt, rendezett módon, jól nevelt paradicsomhoz illően lógtak a hozzájuk tartozó zöld szárakon, amelyek úgy álltak, mint a cövek, lévén, hogy gondos kezek szakszerűen még karókat is telepítettek melléjük.
A paradicsomok természetesen nem valami csoda nyomán jelentek meg a szobor környékén, hiszen manapság csodák már nem nagyon vannak, vagy ha igen, akkor sem holmi kerti zöldségek képében nyilvánulnak meg. A terményt szorgos munkáskezek varázsolták oda: konkrétan a közelben lévő mélygarázs építőmunkásai, akik minden bizonnyal így akarták egy kis vitamindús eledellel feldobni egyhangú kosztjukat. Ezt annál könnyebb volt kivitelezni, hogy a szobor maga is az elkerített építési területen áll.
A hatóságok nem értékelték a munkások erőfeszítéseit, amelyeket az egészséges táplálkozás érdekében tettek, a Bihar megyei művelődési igazgatóság például tetemes bírsággal fenyegette meg az önkormányzatot, ha nem tünteti el a zöldségeket a szobor mellől. Amivel nagyfokú intoleranciáról tettek tanúbizonyságot, hiszen mivel alacsonyabb rendűek a növényi kultúrák az úgynevezett irodalmi magaskultúránál?
Sőt ehelyett inkább bátorítani kellett volna a melósokat, hogy ültessenek paprikát, babot és padlizsánt is, a burgonyáról nem is beszélve. Hiszen az építkezés már így is hosszú ideje húzódik, és legalább azáltal, hogy bátorítják: maguknak termeljék meg az élelmet, csökkenteni lehetne a város kasszáját terhelő költségeket, hiszen kevesebbet kellene az étkeztetésükre költeni.
Ennek fényében jómagam az állattartást is szorgalmaznám. Nyolc-tíz sertés, meg ugyanannyi kecske máris további megtakarításokat jelentene, ráadásul az elcsatangolni hajlamos kecskék helyben marasztalása is megoldott lenne, hiszen a szobor talapzatához nyugodtan ki lehetne kötni őket.
Szóval én egyáltalán nem támogatom, hogy kiirtsák a paradicsomültetvényt. Hiszen az önajnározásra amúgy is mindig hajlamos önkormányzat ezúttal az igazságnak megfelelően hirdethetné azzal a várost, hogy itt aztán tényleg paradicsomi állapotok vannak.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!