VEZÉRCIKK – Miközben az RMDSZ vezetői azt próbálják bizonygatni, hogy az EP-választásokon elért két mandátum annak ellenére is jó eredmény, hogy a legutóbbi megmérettetésen három képviselőt küldhetett az uniós törvényhozásba a tulipános logót viselő lista, a szövetséghez közeli sajtóban némileg ennek ellentmondóan elkezdődött a bűnbakkeresés, amiért három helyett csak két RMDSZ-es képviselő lesz.
2014. május 29., 20:272014. május 29., 20:27
A fő felelős az eddigi állás szerint az EMNP, amely úgymond távol tartotta a szavazástól szimpatizánsait, akik közül néhányan nem átallottak az Ungureanu volt kormányfő vezette Polgári Erő színeiben urnabiztoskodni.
Van olyan publicisztika, amely az 50-es évek Szabad Népének stílusában valóságos népellenségnek és árulónak bélyegzi emiatt az EMNP-seket, bevetve a „külföldi” titkos szolgálati szálat is, megpedzve, hogy a volt külügyi hírszerző főnök Ungureanu vajon mit kínált cserében. Holott – amellett, hogy valóban nem biztos, érdemes volt nekik urnabiztoskodni – azért azt sem árt elfelejteni, hogy mégiscsak Ungureanu volt valaha az egyetlen román jelölt, aki magyar nyelven kampányolva próbálta megszólítani a magyarokat.
A lényeg, hogy a néppárt a bűnös. Még akkor is, ha azt az EMNP-t egységbontó színben feltüntetni, amely először javasolta az RMDSZ által végül elutasított összmagyar koalíciót, meglehetősen orwelli megközelítése a tényeknek. (Tudják: a háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő, és természetesen mi mindig is Eurázsiával álltunk hadban, még akkor is, ha tegnap még Eurázsia volt a legfőbb szövetségesünk.)
Már szinte unalmas ismételgetni, hogy öt éve a Tőkés Lászlót húzónévként szerepeltető összefogás listájával mintegy nyolcvanezerrel több magyart lehetett mozgósítani, mint idén. Most viszont az RMDSZ eleve alacsonyabbra tette a mércét, és csak két képviselőt remélt. (Bár azt, hogy – amint az EMNP állítja – elboltoltak volna egy mandátumot a PSD-vel, azért kevésbé tartjuk valószínűnek.)
Így persze könnyű teljesíteni a célt. Amit aztán pillanatnyi érdektől függően lehet sikerként és kudarcként is tálalni. Bár előbbiként inkább csak akkor, ha újfent az orwelli módszert alkalmazva megpróbáljuk elhitetni, hogy a 6,30 százalék több, mint a 8,92.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!