VEZÉRCIKK – Gabriel Oprea politikai karrierje, illetve az ellene a korrupcióellenes ügyészség által beindítani kívánt újabb bűnvádi eljárás végkifejlete szempontjából igazából nem sokat oszt vagy szoroz az, hogy a volt belügyminiszter bejelentette lemondását a szenátori mandátumról, egyszersmind az azzal járó mentelmi jogról.
2016. szeptember 27., 11:542016. szeptember 27., 11:54
A román szenátus és egyáltalán a parlament intézménye azonban újabb óriási imázsveszteséget szenvedett annak nyomán, hogy a felsőház nem volt hajlandó helyt adni a DNA kérésének, és nem vonta meg Oprea mentelmi jogát.
Oprea már közel egy éve politikai zombi, aki a miniszteri autójához törvénytelenül igénybe vett rendőri kíséret egyik tagjának októberben bekövetkezett halálos balesete óta nem csupán miniszteri tárcáját bukta el, de az általa létrehozott, a konjunktúrapolitizálás szinonímájává vált, mindig a győztes oldallal lepaktáló Románia Fejlődéséért Országos Szövetség nevű pártot is, amely beolvadt a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Pártba (PMP).
Doktori disszertációjáról bebizonyosodott, hogy plágium, a belügyi tárca belső hírszerzésének gyanús közbeszerzései miatt már vádat emelt ellene a DNA, volt szövetségese, a PSD elnöke is jelezte, hogy nem hajlandó jelöltként indítani őt – ennél jóformán már csak akkor illene rá jobban a bukott politikus meghatározás, ha HD-minőségű filmfelvételek kerülnének nyilvánosságra róla, miközben tetten érik, hogy sikkasztott pénzből vásárolt kokaint fogyaszt gyermekprostituáltak társaságában.
Ezért is érthetetlen, mi vitte rá a szenátorok többségét, hogy ne hagyja jóvá a DNA által a motoros rendőr halála miatt gondatlanságból elkövetett emberölés gyanújával beindítani kívánt bűnvádi eljárást. Furcsa indok lenne, hogy egykori szövetségesei még egyszer, utoljára így akarták kifejezni a hálájukat. Egyrészt azért, mert a hála nem politikai kategória, másrészt pedig azért, mert ezzel csak még tovább rombolták saját, amúgy is alaposan megtépázott ázsiójukat.
Persze arról is szó lehet, hogy sok olyan szenátor voksolt Oprea mellett, aki amúgy sem indulhat újabb mandátumért a decemberben esedékes parlamenti választáson, de azért a DNA kérését elutasító voksok aránya még így is hajmeresztően magas. Az Oprea-ügy újabb indok arra, hogy végre konkrétabban szabályozzák a mentelmi jog kérdését, az ugyanis csak a politikai döntései, illetve cselekedetei miatt illethet meg egy honatyát, köztörvényes ügyek esetében nem. A gondatlanságból elkövetett emberölés ez utóbbi kategóriába tartozik, ráaásul ebben az esetben némiképp a hajánál fogva előrángatottnak is tűnik – még akkor is, ha a konvoj Oprea utasítására haladt a megengedettnél nagyobb sebességgel. Így aztán nyugodtan hagyhatták volna, hogy a DNA végezze a dolgát.
Félő, hogy a szenátus újabb gesztusa nyomán még többen veszítik el a bizalmukat a parlamenti demokráciában és a jelenlegi parlamenti pártokban, hiszen a múlt hétfői döntés ismét csak azt sugallja, hogy a szenátorok a törvények fölött állónak képzelik magukat. Ez pedig a decemberi választáson vagy olyan eredményt hozhat, hogy a fokozódó bizalomvesztés miatt az edigieknél is alacsonyabb lesz a részvétel, miközben akik mégis elmennek, inkább az újabb, parlamenten kívüli pártoknak adnak majd esélyt – például a szélsőséges, radikális megoldásokat ígérő, magyargyűlölő Egyesült Románia Pártnak.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!