Világvége-hangulat lett úrrá Európa politikusainak többségén, továbbá nem kevés politikai elemzőn és pénzügyi szakértőn az Európai Unióból való kiválást támogató britek győzelmét eredményező népszavazást követően.
2016. június 26., 20:222016. június 26., 20:22
Az egyértelműen történelminek nevezhető döntés valóban fontos pillanat mind a szigetország, mind a hamarosan 27 fősre csökkent gazdasági és politikai unió életében, enyhén szólva is túlzás viszont túldimenzionálni a szakítás várható következményeit. Már csak azért is, mert ezeket tulajdonképpen senki sem képes felmérni.
A legtöbben arra szorítkoznak, hogy katasztrófa-forgatókönyvek felvázolásával a lehető legborúsabb kilátásokat vetítik előre Nagy-Britannia és a kontinens számára egyaránt. Holott a mostani referendum eredményén túlmenően számos előzmény arról árulkodik, hogy a többi tagállamhoz képest a britek eléggé eltérően viszonyultak az EU-hoz, és hosszú ideje amolyan „kint is vagyunk, bent is vagyunk” típusú politikát folytattak.
Hab a tortán, hogy az utólagos tapasztalatok arról árulkodnak, miszerint a britek közül nagyon sokan úgy tették le a voksot a Brexit mellett, hogy igazából nem ismerték, éppen ezért nem is számoltak a lehetséges következményekkel – ma pedig visszaszívnák az egészet.
Erre, vagyis a maradásra azonban a különböző elméletek és találgatások ellenére már szinte semmi esély, a szigetországnak és az EU-nak búcsút kell intenie egymásnak. Mind az európai közösség, mind London nagy fokú gyengeségről tenne tanúbizonyságot, ha a történtek nyomán leblokkolna, és a sebeit nyalogatva a másikat hibáztatná a válási aktusért. Hiszen a Brexit óriási lehetőségeket tartogat a szuverenitását teljes mértékben visszaszerző Nagy-Britannia számára, másrészt az Unió számára is mérföldkőként szolgál, kiváló alkalom arra, hogy belássa működése hibáit, és időben korrigálja ezeket.
A brit kiválás akkor lesz kudarc az EU számára, és a sötét jóslatoknak megfelelően akkor bizonyul az Unió széthullásának hírnökévé, ha Brüsszel semmit nem tanul az eddigi figyelmeztetésekből, nem hallja meg a brüsszeli bürokráciával szembeni egyre kritikusabbá váló hangokat, és képtelen lesz az önreflexióra. Másrészt például az erdélyi magyarok számára még jól is elsülhet, ha az EU ezentúl nagyobb figyelmet szentelne olyan, eddig mellőzött témáknak, mint az önrendelkezési törekvések és a nemzeti kisebbségek jogainak védelme és bővítése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!