Kár azon elmélkedni, miért is nem a tudásról szóló vélemények indulnak be az iskolakezdés után, mert úgysem jutnánk egyről a kettőre: a tudásról beszélni nem sikk, nem lehet felkelteni vele a barátok-ismerősök irigységét, nincs közvetlen dollár- és európaritása, ezért aztán az iskolaév második hetétől kezdve látványos és pénzben pontosan kifejezhető dolgok röpködnek a tanügynek nevezett össznépi foglalkozás felszínén.
2016. szeptember 20., 19:112016. szeptember 20., 19:11
Miután a közegészségügyi engedélyek évek óta fennálló hiánya a nyitóünnepség után lecseng, azonnal téma lesz az egyenruha. Idén már huszonhetedik alkalommal. Mert alig szűnt meg az 1989 decemberéig kötelezett uniformis, rögtön szóba jött, hogy azért mégiscsak kellene. Se szeri, se száma nem volt a különböző ötleteknek, a szenvedélyes elvetéseknek vagy elfogadásoknak, de örömmel láttam, milyen könnyen megoldotta ezt is az élet.
S még csak nem is kellett Élet őkelmének sokat agyalnia, hisz az, amit divatnak nevezünk, az emberrel egyidős. Kilencedikben és még a tizedik elején is egészen szemrontó volt belépni egy osztályba, annyira egyforma volt mindenki. Nemcsak a farmer és az épp menő felső, a bakancs vagy a tornacipő, de még a hajcsat frizurába illesztése is ugyanaz volt.
Aztán a tizedik osztály vége felé kezdtek megjelenni a különbségek, hogy a középiskola utolsó két évében már körvonalazódjék a felnőttség felé haladó ifjú saját arcéle: a csak azért is dacát felváltotta a csak azért se konoksága. Ahogy József Attila ezt is csodálatosan
összefoglalta: „születtem, elvegyültem és kiváltam”. Csak a vaskalapos tanerők mondják, hogy nem értik, erre hárítva önnön szolgalelkűségüket: ha azt mondták, így kell, akkor így is kell! Dehogy kell! Egyébként nagyon jó ötlet bár egy más színkombinációjú nyakkendővel megkülönböztetni egyik iskola diákjait a másikétól, és az osztályokat is ugyanígy egymástól.
Aki volt már végzős osztálynak az oszija, tudja, milyen boldogan viselték a szalagavató után a szalagjukat vagy a maturandusjelvényt. Csupán mert önkéntesen és nem kényszerből tették. Ugyanúgy, mint a divatos holmikat. Tapasztalatlanabb tanerőknek érdemes kipróbálniuk. Fölösleges közelharcot vívni a serdülőkkel, mert minél nagyobb a kényszer, úgy nő az ellenállás is. Az osztályfőnök pedig kikészül, és fűnek-fának azt meséli, milyen idegölő a tanítás.
Pedig csak azt kellene megkérdezni, miben akarnának különbözni másoktól, és hagyni, hogy viseljék, amit választottak. Soha életükben nem felejtik el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!