2008. december 05., 16:162008. december 05., 16:16
Nem is akárhogy: már 34 voks is elegendő volt ahhoz, hogy Kötő József az elkövetkező négy évben a Guardafui-foktól Zanzibárig, valamint a Damaszkusztól Fokvárosig fölmerülő problémákra próbáljon gyógyírt szerezni képviselői tevékenysége keretében. (Félreértés ne essék, nem Kötő József személyét támadjuk – ő tulajdonképpen csak áldozata annak a csodálatos választási rendszernek, amelynél vélhetően még három furat- és palástcsiszoló szakmunkás egy, a sarki kiskocsmában fejenként nyolc vilmoskörte és tíz üveg sör társaságában eltöltött éjszaka után, delirium tremenses állapotban is képes lett volna értelmesebbet kitalálni).
Persze nem kell azonnal lesajnálóan inteni, hiszen a magyar–afrikai kapcsolatok szép múltra tekintenek vissza, már a búr háborúkban is harcolt ötven magyar huszár az angolok ellen, és azt se felejtsük el, hogy gróf Teleki Sámuel, gróf Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán és gróf Almásy László is sokat tett az európaiak számára eladdig ismeretlen fekete kontinens feltárásáért. Arról nem is beszélve, hogy a Nílus felső folyása mentén élnek a magyarabok, akik a törökök által az 1500-as években Magyarországról elhurcolt nemzettársaink leszármazottai, ennek nyomán egyértelműen megérdemlik, hogy valaki az ő ügyüket is képviselje.
Igaz ugyan, hogy Kötő Józsefnek elsősorban a választókerületében élő román állampolgárok képviselete lesz majd a feladata, de mivel a leadott voksok száma is jelzi, hogy ezt nem kell hegyeket is megmozgatni képes tömegnek elképzelnünk, az RMDSZ nyugodtan felvállalhatja, hogy egy európai uniós tagállam parlamenti pártjaként olyan problémákra is megpróbáljon megoldást találni, mint a dárfúri válság, a ruandai tuszik helyzete, a kongói polgárháború vagy akár a palesztin–izraeli konfliktus békés rendezése, ha már képviselője van a vidéken.
Már csak azért is, mert jelen állás szerint ezek megoldására mintha valamivel nagyobb esély mutatkozna, mint például a kisebbségi törvény bukaresti parlamentben történő elfogadtatására vagy arra, hogy visszaédesgessék soraikba a rivális magyar párt radikálisabb prominenseit és azok szimpatizánsait.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok