JEGYZET – A jelek szerint visszacseppentünk a fenékig tejfel cseberbe, dúl a jólét, a határ már megint a csillagos ég.
2016. június 12., 19:492016. június 12., 19:49
Ha bárki is kételkedne előbbi kijelentésemben, mondván, hogy a családi költségvetés tüzetes megvizsgálása után épp az ellenkezőjére jutottak, vagyis úgy tűnik, inkább rosszabbul élnek, nos valószínűleg valamilyen nagyon fontos tételt kifelejthettek a kimutatásból, ezért a borúlátó ellenkezés.
S hogy mi is lehet az a bizonyos fontos pénzügyi tétel?! Mi más, mint az úton-útfélen kínált banki hitel. Hiszen ahol nincs jólét, ott kölcsönt sem ad a leginkább együgyű bankár sem. Gondoljunk csak a közel tíz évvel ezelőtti, még durván számítva két esztendeig sem tartó, nagy bummnak nevezett időszakra, amikor egy-egy film legizgalmasabb részébe harsogott hirtelen bele a tíz perc alatt kiutalandó hitel, amihez se szülői vagy munkaadói biztosíték nem volt szükséges, még csak jövedelemigazolás sem, csak a személyi igazolvány. És a jónép szedte is a kölcsönöket, olyan hiúsági dolgokra, amivel jól fel lehetett bosszantani a kollégákat, de ami nélkül boldogan meg lehetett volna lenni.
Aztán betört a válság, amit – választások küszöbén lévén – megpróbáltak eltagadni, a voks után viszont azt is a krízis nyakába sózták, aminek esetleg semmi köze nem volt hozzá. A havi részleteket törleszteni kényszerültek pedig?! Aki nem engedett a rongyrázás kísértetének, annak is bőven akad a baráti-ismeretségi körében olyan, aki ma is a bankhitel miatt siránkozik. A legnagyobb baj az, hogy a csábító reklámok megint elszaporodtak. Tágabb és szűkebb környezetemben ugyan legfeljebb hajdan jó nevű termelési egységek ledózerolását látom, nem bővítését-építését, de lehet, már úgy megromlott a szemem, hogy nem látok be azokba a titkos zugokba, ahol dübörög a jólétet biztosító termelés. Ám nem tilthatja meg senki az aggódást, amikor naponta látom a tíz évvel ezelőttihez hasonlító banki hitelnyomulást.
Bocsánat, azért van egy kis változás: most haza sem kell menni a kérés benyújtása és az összeg felvétele között, mert állítólag a kijáratnál várja az „okos” klienst a tetemes pénzcsomag. Nem szeretnék tékozló észosztónak a szerepében tetszelegni, úgyhogy halkan mondom: a nyomulás után következő böjt alatt már késő lesz a siránkozás. Kár volna egy újabb kárért!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!