Mint a hazai közélet máig élő annyi balkáni sunyiságát, a névtelenség mögé rejtőzést is csodásan kifigurázta százhuszonvalahány éve Caragiale, épp a nemsokára nyíltan is gőzerővel beinduló választási kampány korabeli elődjét pellengérre tevő darabjában, Az elveszett levélben.
2016. szeptember 18., 20:202016. szeptember 18., 20:20
Érdekes, mit sem változott a gerinctelen, korrupt, felfelé nyaló, lefelé rúgó emberek hada, holott ha a technika robbanásszerű változását nem is vennénk figyelembe, az időközben lezajlott két világháborút és többszöri főhatalomváltást igazán nem seperhetjük félre. Az emberi természet viszont csak ritkán és nagyon lassan alakulgat, már ha egyáltalán lehet változásról beszélni.
Vannak olyan vidékek, ahol lehet, de a Dâmboviţa vize a jelek szerint nem képes a jó irányú alakulást segíteni. Vagyis ugyanaz megy most is, mint a zseniális drámaíró kocsmájában annak idején: a pitiáner kis szélkakasok „legbátrabb” lépése, hogy küldenek egy feljelentőlevelet, „névtelenül aláírva”, ahogy ők mondták.
S hogy mégse legyünk olyan igazságtalanok a mai ügyeskedőkkel, valljuk be, hogy valamicskét csak ment előre a világ: most már arctalanságot játszanak a magukat okosnak tartó nagyfiúk. Például a képüket hullamaszkká alakító moldáv trubadúrok, akiket odáig sodort gerinces bátorságuk, hogy Moszkvában nemcsak oroszul, de románul is elzengték rigmusaikat, majd ellentmondást nem tűrve kijelentették, hogy ez nem moldáv, hanem román nyelv.
A Pruton inneni honkeblek azonnal elkezdtek dübörögni és ujjongani: végre valakik a félelmetes nagy medve torkában is kimondták, amit a volt államelnök csippentett fel, de már más levitézlettek is kapkodnak a konc után: a jelenlegi határfolyó két oldalának egybe kell forrnia. Az orosz medve sem volt rest, mordult egyet, és szemfüles újdondászok – a technika vívmányainak segítségével – kiderítették, milyen arcok is vannak a pingált halálfej mögött.
Lett nagy hazafiúi felhorkanás, hisz ezzel a „tisztára” mosással mintha az igazi halálba küldenék a derék, bátor honfiúkat. Igaz, egyelőre vígan élnek, és a sok hűhó is hamar elcsitult, de a hamu alatt izzik az egyesülési vágy parazsa. Várom, mi lesz az újabb találmány, hisz a névtelenségtől már eljutottak az arctalanságig, következik a test nélküli lángoló kebel, amit éjjelente szellemalakok dobnak majd be, közben jelöltjeik nevét susogva?! Hátha ugyanúgy elhiszik „égi” küldetésüket, mint a névtelen arctalanokét, és voksukkal diadalmasan repítik őket bársonyszékbe, ügyködjenek ott az egyesülésen!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!