2009. február 11., 07:422009. február 11., 07:42
Törvényi rendelettel elénk ugranak majd, és ránkripakodnak, mutassuk meg mindenünk. Nem kérhetjük számon tőlük a nevüket, rangjukat, semmijüket. Egyszerűen csak hallgatunk és kitárulkozunk. Mint a régi szép időkben, csak most EU-konform iratokat lobogtatunk, nem ócska buletint. A forgatókönyv ismerős. Szerintem nem is tévednek sokat azok a szkeptikusok, akik mindenütt összeesküvést sejtenek. A visszarendeződés lassú ugyan, de folyamatos. Ez nem is olyan nagy gond, mert ami évtizedeken át zavartalanul működött, ezután is beválik majd. A kérdés csupán csak annyi, hány szélhámos profitál majd az új helyzetből. Mert ugye bármelyik farsangi bálra lehet zsaruhacukát bérelni, csináltatni, szerezni. A delikvensnek pedig nem kell egyebet tennie, mint a bálból hazafelé menet leigazoltatni pár idegen megyéből jött sofőrt, és máris megvan a másnap esti mulatság költségvetése. Teszem azt, minden második nap kimenni vidékre is. Ott változatosabb a klientúra, nehezebb lebukni. A falusi kocsmában amúgy sem megy mindig minden rendben. Az újdonsült rendfenntartó majd szolgál és védi a saját érdekeit. Félnie nem kell. Letölt a netről pár közrendészeti szabályt, átolvassa a preambulumokat, megtanulja a rendeletek sorszámát, és mehet is terepre. A vidék csendjében könnyen meg lehet gazdagodni. Ha magyar falun, ékes románsággal, hipersebességgel, bajusz alatt ledarál pár számot és jogi szakkifejezést, már meg is nyerte a meccset. Vissza senki sem mer kérdezni, neki meg nem kell bemutatkoznia, csak kitölti a boltban vett formanyomtatványt. Ha valaki mégis okoskodni próbál, annak bedob még egy „a törvény világosan kimondja…” kezdetű passzust. Attól biztosan lenyugszik, mert ilyesmiről ő nem hallott a nyolc általános alatt. Lesz, aki majd papír nélkül akarja intézni, az a legtutibb. Különben mindegy, úgyis olyan csúnyán kell írni arra a lapra, hogy csak írásszakértő olvashassa el. Lényeg, világosan látsszon az összeg. Akkor kell tudnia majd újat mutatni, ha kollégával fut össze, de bemutatkoznia persze akkor sem kötelező.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok