2009. január 29., 11:162009. január 29., 11:16
Az ilyen emberek vajon mind skizofrének? Van egy állami és egy otthoni nevük? Énem kettősségét magam is naponta tapasztalom, hiszen otthon másképp szólítanak, mint a hivatalokban. Ennek ellenére mindkettőre felkapom a fejem, ám kiejtésben nem is hasonlítanak egymásra. Furcsa érzés, és valahogy megszokni sem lehet, de az idő vasfoga…, mondják. Egy 2003-as törvény értelmében meg lehet változtatni a nevünket, ha valami miatt kifogásoljuk azt. Gondoltam, én is magyarosíttatom magam, mert a történelem viharaiban egy betű és egy ékezet kimaradt a hivatalos családnevemből. Meg is tudtam az illetékesektől, hogy nem nagy ügy, hipp-hopp, kész is van, csupán egy jól dokumentált dosszié és röpke két hónap elbírálási idő kell hozzá. Gondoltam belevágok. Egye fene, egyszer élek, legyek önmagam, mármint papíron is. A hivatalnok nagyon készségesen átnyújtotta az idevágó törvény másolatát, valamint a szükséges okmányok listáját. Tettük-vettük a dolgot, míg végül kiderült, ha nevet akarok módosítani, akkor teljesen ki kell cserélnem valamennyi életem során összegyűjtött hivatalos okmányt. Elveszik a keresztlevelem, és újat adnak. Hát akkor mégis igaz, újjá lehet születni, csupán egy 2 lejes okmánybélyeg kell hozzá. Nem is sok, mások életüket adták érte, sőt egyenesen kutyába vagy patkányba költöztek, és onnan kezdték újra, nekem meg csupán egy kiló hagymányit kell fizetnem érte. Valami nem jól van, ez így túl könnyű lenne – nézegettem tovább a listát. Az a helyzet, mondta kissé tudálékosan az aktakukac, még egy elismert fordító hivatalos magyarázata is kell, arról, hogy ezt a nevet, a magyar helyesírás szabályai szerint így vésik papírra. No, ez sem semmi, nyelvtudományi szakdolgozat lesz a nevemből. Megérhetem majd, hogy velem példálóznak az iskolákban: látjátok gyerekek, ezt a bácsit így írják helyesen! Adnak is, meg nem is. Ráadásul a hivatalos okmányok újranevesítése meg elvinné a családi kincstárat, nem beszélve az utólagos magyarázatokról, hogy az én voltam, csak ugye…. Egyszerűbb lenne férjhez menni, akkor automatikusan menne minden, így inkább maradok kéténű.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok