2009. október 09., 12:092009. október 09., 12:09
Rájöttek erre már az Erdélyben és a Partiumban működő multik is, mobiltelefon-szolgáltatótól bukaresti székhelyű gyógyszertárláncig számos nagy cég hirdet magyarul is a magyarok által sűrűn lakott vidékeken, sőt számos helyi, amúgy román tulajdonos által működtetett vállalkozás is kétnyelvű feliratokkal hirdeti magát – hiába, a profitnak nincs nemzetisége. Hanem úgy látszik, ezt még bizonyos magyarországi cégeknek el kell magyarázni.
Vannak ugyanis olyan vállalkozások, amelyek szeretnének a határ innenső oldalán élő ügyfeleket is megfogni, képesek azonban tömbmagyar, illetve igencsak jelentős számú magyar közösség által lakott vidékeken is kizárólag román nyelven hirdetni. Ha éppen nem autóbuszon ülök, minden bizonnyal földbe gyökerezett volna a lábam például legutóbb, amikor Nagyváradon megláttam két debreceni cég reklámját.
Az Aquaticum élményfürdő és a Fórum Pláza egyaránt óriásplakátokon hirdeti magát a Partium fővárosában, ami szép is, hiszen a határok már nem számítanak, azt a hatvan kilométert pedig egy óra alatt abszolválja az ember. Csakhogy egyik hirdetésen sem szerepelt egyetlen magyar szó se, azonkívül, hogy Debrecen. Mintha a két cég valahogy nem tartaná fontosnak megszólítani a város mintegy hatvanezres magyar lakosságát, úgy pöffeszkednek az utcákon az egynyelvű óriásplakátok.
De a taplóság itt még nem áll meg, a píárosok a rájuk jellemző ügybuzgalommal képesek még mélyebbre ásni magukat és az őket fizető céget. „A helyi magyarok úgyis tudnak románul, ezért fölösleges magyar nyelven reklámozni” – mondják.
Ezúton gratulálnék mindkét cégnek a zseniális észrevételért, egyben hozzátenném, hogy a helyi magyarok a helyi plázákban és a helyi élményfürdőkben is nagyon jól tudják érezni magukat, én például garantálom, hogy amíg sem az Aquaticumban, sem a Fórum Plázában nem tartják fontosnak, hogy megszólítsanak, a közelébe sem megyek egyiknek sem.
Nem kell azonban az anyaországiak tudatlanságát ostorozó regényekbe kezdeni: a csíkszeredai múzeum ugyanúgy kiverte a biztosítékot, amikor konstatáltam, hogy ugyancsak Nagyváradon szintén román nyelvű plakátokon népszerűsíti legújabb, egyiptomi kiállítását, amely a budapesti Szépművészeti Múzeum állandó tárlatának darabjaiból áll. Magánéleti okokból történetesen elég gyakran járok Csíkszeredába, de úgy döntöttem: ha már nem is várnak, inkább majd Budapesten nézem meg az egyiptomi tárlatot. Az végül is amúgy is közelebb van.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.