VEZÉRCIKK – Arra, hogy mit hagyott örökségül a szakértői kabinetre a szociáldemokrata párti (PSD) többségű kormány, nincsenek pontos kimutatások, de nem kell szárnyaló fantázia ahhoz, hogy elképzeljük.
2016. április 17., 19:422016. április 17., 19:42
Vegyük például a közalkalmazottak egységes bérezését célzó törvénytervezet körül kialakult botrányt. Ha csak az elmúlt fél évet vesszük górcső alá, akkor is rögtön kiderül, hogy közel sem volt minden rendben.
Sokadik halasztás után a szociáldemokraták előbb tavaly szeptember elsejére, majd októberre ígérték a bérezési törvény tervezetét, hogy azt október 15-éig a parlament is elfogadhassa, és mielőbb hatályba léphessen. Mint tudjuk, semmi nem lett ebből. Ám távozásukkor még váltig állították, hogy a jogszabályjavaslat tokkal-vonóval kész van, és átadják azt a technokrata kormánynak.
Csakhogy a november közepén beiktatott szakértői kabinet illetékeseinek egyáltalán nem tetszettek a PSD-s elképzelések, így egy új tervezetet ígértek záros határidőn belül. Menet közben viszont rádöbbentek, a jelenlegi költségvetési keretek között nem lehet egyik napról a másikra rendezni a közszféra bérrendszerében fennálló egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat.
Ezért rukkoltak elő azzal a verzióval, hogy idénre és jövőre sürgősségi kormányrendelettel rendezik a kérdést, apránként próbálva meg felszámolni a problémákat, amenynyire az amúgy is maximálisan megterhelt költségvetés azt engedi. Ezt a bérezési törvény előszobájaként képzelték el, a jogszabály pedig 2018-tól fejtette volna ki a hatását.
A szakszervezeteknek viszont nagyon nem tetszett a kormány terve, mindenki azonnali és minél nagyobb arányú fizetésemelést követelt magának, s azzal kezdtek el fenyegetőzni, hogy ellenkező esetben beszünteti a munkát. A szakszervezetek tempóját ismerjük, igazából senkit sem lepett meg, hogy nem borulnak a kormány nyakába az apró lépések politikája hallatán.
Az viszont felettébb meglepő volt, hogy Cioloşék úgy viselkedtek, mintha nem szakértői, hanem politikai kormány lennének, és választási évben inkább visszavonják a rendelet tervezetét, nehogy voksokat veszítsenek.
Pedig tényleg el akartuk hinni, hogy lehet más a választási év.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!