Jóformán meg sem száradt a tinta a június 5-ei helyhatósági választások során önkormányzati tisztséghez jutott tisztségviselők mandátumát igazoló okmányokon, és sokan máris messzemenő, az őszi parlamenti megmérettetésre vonatkozó következtetéseket igyekeznek levonni az eredmények alapján.
2016. július 04., 20:302016. július 04., 20:30
A találgatások természetesen leginkább arról szólnak, hogy kinek a győzelmét vetítik előre az önkormányzatokban megszerzett pozíciók. A legtöbb politikai elemző amondó, hogy leginkább a szociáldemokratáknak áll a zászló, Bukarest „bekebelezésével”, valamint az ország jelentős részében konszolidált hatalmával a PSD-nek van a legtöbb esélye arra, hogy az év végén saját kezébe vegye a kormányrudat.
A főpróba valóban arra enged következtetni, hogy a nagy „politikai bemutató” végén is a Liviu Dragnea vezette alakulatnak fogják osztogatni a babért, ám mivel a politika egészen másfajta színjáték, öreg hiba előre inni a medve bőrére.
Lám, nem teszi az RMDSZ sem, ami intő jel a politikai előrejelzésekre bocsátkozók számára. Mint az elmúlt hetekben tapasztalni lehetett, a szövetség nem horgonyzott le egyetlen román partner mellett a vidéki önkormányzatokban, hanem hol a szociáldemokratákkal, hol a liberálisokkal (PNL) lépett koalícióra. Amivel az RMDSZ gyakorlatilag mindkét irányban nyitva hagyta a kaput a majdani tárgyalásokra, bebiztosítva magának, hogy adott esetben bármelyik nagy alakulattal kormányra kerüljön. Már csak ezért sem lehet tehát nagy bizonyossággal megjósolni a parlamenti választások győztesét.
Viszont ez sem az RMDSZ, sem a két román párt hatalomra kerülésére nem jelent garanciát, hiszen nem tudni például, hogy a PSD-nek vagy a PNL-nek sikerül-e „kiharapnia” nagyobb falatot a politikai opportunisták tűzdelte pártból, a menthetetlenül a feloszlás útjára lépett Románia Haladásáért Országos Szövetségből (UNPR), amellyel egyelőre egyik nagy alakulat sem kíván szövetkezni vagy egyesülni.
Tulajdonképpen sok függ majd attól, hogy a PSD-n és PNL-en kívül hány alakulat lépi majd át a parlamenti küszöböt, és válik – tetszés szerint – a mérleg nyelvévé vagy királycsinálóvá. Erre a szerepre egyelőre az RMDSZ sem pályázik száz százalékos bizonyossággal.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!