VEZÉRCIKK – Budapesti sajtóértesülés szerint a magyar kormány a szélsőségesen magyarellenes Bogdan Diaconu kitiltását fontolgatja.
2016. május 16., 19:542016. május 16., 19:54
Bár az információ kapcsán egyelőre sem hivatalos megerősítés, sem cáfolat nem született, akadt olyan bukaresti sajtóorgánum, amelyik máris kész tényként tálalta az Egységes Románia Párt (PRU) törvényhozói mandátummal is rendelkező elnökének nemkívánatossá nyilvánítását.
Ezt a csúsztatást, valamint az alapértesülés valóságtartalmával kapcsolatos kételyeket félretéve a találgatás kapcsán egyetlen igazán releváns kérdés merül fel: cui prodest? Azaz kinek állna érdekében ilyen intézkedést foganatosítani a romániai magyarellenesség legmarkánsabb megtestesítője, az új C. V. Tudor ellen? A válasz egyértelmű: magának Diaconunak. Nem vitás, hogy vadnacionalista hőzöngései, nyíltan magyarellenes törvénykezdeményezései okán a volt PSD-s politikus nemcsak azt érdemelné meg, hogy Magyarország területéről, hanem éppenséggel Románia parlamentjéből is kitiltsák.
Egy ilyen lépés azonban kontraproduktív lenne a magyar diplomácia részéről a romániai helyhatósági választások előtt három héttel. Budapest ágyúval lőne verébre, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítana egy nagyszájú, de amúgy hál’ Istennek jelentéktelen politikai kalandornak. Ettől ugyan a bukaresti főpolgármesteri tisztségre pályázó Diaconu még nem lenne befutó, a PRM széthullása nyomán keletkezett űr betöltésére törekvő alakulata viszont méltán számíthatna többletszavazatokra.
Arról nem beszélve, hogy az esetleges persona non grata státus kiváló munícióval szolgálna Diaconu pártjának az év végi parlamenti megmérettetésen. Hozzá hasonló „magyar- és kisebbségbarát” politikusból ugyan szép számmal akad valamennyi román parlamenti párt frakciójában, nem mindegy azonban, hogy a következő ciklusban tagja lesz-e a bukaresti törvényhozásnak teljes valójában egy nyíltan kisebbségellenes alakulat.
A kitiltás tehát Diaconu számára politikai csemege, Magyarország részéről fölösleges erőfitogtatás lenne. Akadtak a közelmúltban hozzá képest „fajsúlyosabb”, kormányfői posztot is betöltő román politikusok, akikkel szemben egy hasonló gesztus indokoltabb lett volna...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!