JEGYZET – A jelek szerint képtelenség ettől az átkozmetikázott szokástól megszabadulni: a hajdani ötéves tervekben való számítgatást és gondolkodást 1990, helyesebben 1992 után átvette a négyéves életciklus.
2016. augusztus 23., 19:262016. augusztus 23., 19:26
Merthogy annyit tart egy helyi és parlamenti mandátum, melynek idején el lehet követni bármit, a mentelmi jog azonnal a felkentek segítségére siet. Vannak ugyan papíron olyan vétkek, melyek az egyszerű halandókkal közös sorba terelnék őket, az utóbbi években pedig a látványos korrupcióellenes ügyködés a ló másik oldalára való átbukást jelzi, de ez a négyéves leragadás mégsem akar semmi áron sem megszűnni.
Legutóbb például az igazságügyi miniszter asszony tett egy olyan bravúros gesztust, ami a fentieket igazolja: habár neki a legjobb indulattal is legföljebb három és fél hónapja lenne a mandátuma végéig, úgy látszik, biztosra veszi a csodát, hogy újabb négy évig birtokolhatja majd a tárcát, és ennek tudatában dolgozta ki a 2020-ig szóló korrupcióellenes törvényjavaslatát. Dicséretes ügyködés, hiszen végeredményben ezért is kapja a fizetését, csak a négyéves határidőt nem értem. Feltehetőleg az én gondolkodásmódomban van a hiba, valami(ke)t nem úgy értek, ahogy kellene vagy illene, de akkor ez azt jelenti, hogy 2020 után szabad a gazda?! Lehet majd korrumpálni keresztben-kasban, elfogadni bármire bárkitől kenőpénzeket, amíg valakinek eszébe nem jut egy újabb szabályozást kiötleni?
Némi túlzással úgy képzelem, mintha a „Ne ölj!\" parancsolathoz egy olyan záradékot csatoltak volna, hogy „legalábbis ne az én mandátumomban\". Gondoljunk arra a levitézlett belügyminiszterre, aki a mentőrepülő nyugati-szigethegységbeli szerencsétlensége után legelőször azt a költői kérdést vágta a sajtó szemébe, hogy miért is történt mindez az ő minisztersége idején?! De visszatérve a mostani törvénytervezethez: ha szó nincs újabb négyéves mandátumrepetáról, akkor viszont mit keres ott az a 2020-as dátum? Vagyis bárhonnan nézzük, valahol valami nagyon hibádzik a mentalitásban. Netán átnevelési próbaidőre gondolt volna?
Figyelmeztetné a korruptakat, hogy húzzák meg magukat négy éven át, aztán ha megkapták a tanúsítványt, hogy kigyógyultak krónikus pénzimádatukból a – sajnálatos – visszaesést esetleg észre sem veszi senki? Nem tudom és nem is látom semmi értelmét a rendelkezés négyéves határidejének háttérjátékait kutatni. Az igazi titkos kavarásokat úgyis csak az üst mellett állók láthatják. Mi érjük be hát annyival, hogy errefelé négy év az élet!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!