2009. április 09., 23:242009. április 09., 23:24
A musical műfajáról van szó, azonban Liza Minelli kínai kollégái nem a Cabaret vagy a József és a színes, szélesvásznú esőkabát című darabokat adják majd elő a sanghaji Broadwayen, hanem egy másik klasszikust: Marx A tőke című örökbecsű művét állítják színpadra, sok-sok tánccal és zenével. Az ötlet zsenialitásával nehéz vitatkozni, hiszen A tőke nem az a Szívhangok-bonyolultságú, habkönnyű mű, amelyet az egyszerű fűszer- és kígyóepeárus is megérthetne a sanghaji piacon. Éppen ezért a musicalesítés révén talán tényleg sikerül majd megtalálnia az utat az egyszerű kínaiak szívébe. Mindenesetre már eleve rajongó csodálattal tekintünk az ötletgazdákra, és erőt, valamint forradalmi lelkületű kitartást kívánunk az olyan passzusok megzenésítéséhez, mint „A tőke: mozgás, különböző stádiumokon áthaladó körforgási folyamat, amely viszont maga is a körforgási folyamat három különböző formáját öleli fel. Ezért csak mint mozgást lehet megérteni, mint nyugvó dolgot nem.” Ha sikerül az ambiciózus vállalkozás, akkor garantált a világsiker, hiszen a fülbemászó dallamú új zeneműveket minden színpadon szívesen látják-hallják. Egy lendületes, proletár elszántságtól fűtött sláger ráadásul a baloldal új himnuszává is jó eséllyel válhatna, hiszen az Internacionálé nem csak megkopott, de kompromittálódott is kissé a kommunisták tömeggyilkosságra épülő diktatúrái miatt. Még akkor is, ha ezt egyesek nem így gondolják – mint például a notórius 56-tagadó Havas Szófia, aki az MSZP miniszterelnök-jelölő kongresszusát meghekkelve orvul lejátszatta a halhatatlan dallamokat a nagygyűlés végén. Egy új, hangzatos dal azonban csodákat tehetne: képzeljük el, amint Lendvai pártelnöknő vagy Geoană pártelnök cilinderben és frakkban és A tőke legismertebb betétdalát harsogva, jupiterlámpák fényében, szteppelve vonul be a pártkongresszus megnyitójára. Ha már eddigi áldásos tevékenysége nem, talán ez még hozzájárulhat a baloldal népszerűségének növekedéséhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok