HIRDETÉS

Mindenható hazudozás

Molnár Judit 2017. január 08., 20:54

Egyre gyakrabban hallani magukat nagyon komolyan vevő politikusoktól azt a szófordulatot, hogy „ezt most teljesen őszintén mondom”. 

Eleinte kameralázra, felkészületlenségre, hirtelen jelentkező vallomáskényszerre gondoltam, de ezúttal is tévedtem. Hiába, úgy látszik végképp elöregedett az emberismereti tárházam, valahogy fel kellene frissítenem, a mai „rohanó világhoz” kellene igazítanom. Jó, megpróbálkozom vele, és legyen az én bajom majd, ha nem sikerül, most nem erről van szó. Hanem a nyílt szókimondásról, ugyanis aki ilyesmit beszél, az ország-világ előtt kimondja, miszerint egyébként mindig hazudik, de véletlenül most igazat kíván szólni.

Már figyelem egy ideje, nem hallottam félre, így szól. Sőt van olyan, aki merő poénból még heherészik is a kijelentése mellé, mintegy arra figyelmeztetve, hogy talán épp most fog egy még nagyobbat hazudni. Bármennyire hegyeztem a fülem, a legnagyobb blődségeket kérdező, agresszíven csácsogó riporterek közül még senki nem kérdezte meg a szívből jövő igazságot véletlenül kikotyogó politikustól, hogy eddig sosem fordult elő vele ez a ballépés? Arra sem kértek fel senkit, legalább próbálná meg összefogni az eddigi tevékenységének azokat a vetületeit, amikor szívderítő hazugságokkal tömte a hallgatóságát, már csak azért is, hogy legalább ne reménykedjünk hiába ilyen vagy olyan bemondása miatt.

Nem, úgy látszik, a sokat emlegetett „rohanó világnak” nincs ideje az igazságok után kutatni, arra gondolhatnak, kiderül az magától is. Igazolni látszik a fentieket a legújabb bűnügyi filmek divatja, a különböző helyszínelők mindennapjaiból vett egy-egy epizód bemutatása. Nincs már szükség napokon át egy arcránduláson, megbicsakló hangon, pár perc időeltolódáson töprengő, zseniális logikával a bűnjeleket egyeztető Sherlock Holmesra, Poirot-ra: a számítástechnika csodái minden lélektani tudás nélkül egyetlen hajszálból pillanatok alatt megmondják a tutit.

Így van rendjén, a világ most erről szól. De azért mégsem helyénvaló egy csomó embernek szembemondani: hazudok, mintha olvasnám, ma ezt mondok, holnap egészen mást, nem érdekel, ki mit tart rólam, mert én vagyok a janik janija. Nem, ennek nem volna szabad megtörténnie. És annak sem, hogy egymás védelmében mondhatni törvényerőre emelik a mindenható hazudozást: védőfalat emelnek a véletlenül lefülelt lódító körül, megmagyarázzák a hazugság igazát, majd jót mulatnak a hiszékenyeken, akiket megint csak sikerült jól átverni!

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS