2009. február 06., 11:272009. február 06., 11:27
Csupán egyvalaki, egy kisgyerek meri megjegyezni, hogy de hiszen a király meztelen! Az amúgy megfélemlített, és a láthatatlan ruhaköltemény szépségét addig nagy hangon dicsérő tömeg ekkor végre magához tér, és simán kiröhögi a teljes királyi pompátlanságban feszítő uralkodót.
Nos, megtörténhet, hogyha ma játszódna le hasonló jelenet, nem az uralkodó húzná a rövidebbet. A főállású jogvédők és kirekesztésellenes harcosok ugyanis egy emberként rontanának rá a gyerekre, hogy mégis, hogyan merészel ilyen intoleráns kijelentést tenni, amellyel belegázol a jobb sorsra érdemes uralkodó lelkületébe, és amellyel egész életére kiható, maradandó törést okozhat? Manapság nem illik ilyesmit mondani, a meztelenül az utcán való lófrálás tulajdonképpen az uralkodó eredeti önkifejezési formája, és ha erre valaki felhívja a figyelmet, megbélyegzi a társadalom minden olyan tagját, aki néha meztelen. Meg egyébként is, a 21. században ciki valakire azt mondani, hogy meztelen, mondjuk inkább azt, hogy a ruházat terén kihívásokkal küszködik.
Valahogy ebben a mederben zajlik a miskolci rendőrkapitány múlt heti kijelentése miatt kirobbant vita is. Pásztor Albert megjegyezte, hogy az avasalji városban elkövetett rablásokat romák követték el. Erre azonnal rázúdult az ügyeletes antirasszista brigád, rásütve, hogy a kapitány cigányozott, a rendészeti miniszter pedig áthelyeztette. A főrendőr mellett azonban társadalmi szolidaritási mozgalom bontakozott ki.
Az ügy jól végződött, a kapitányt visszahelyezték tisztségébe. Ám a zsigerből rasszistázó publicisták és politikusok még mindig háborognak, rasszista nagykoalíciót vizionálva. Továbbra sem engedik meg maguknak a gondolkodás luxusát, hogy végigfuttassák: Pásztor Albert egy létező és súlyos problémára hívta fel a figyelmet. Amely ellen továbbra sem az a leghatékonyabb fegyver, ha agyonhallgatjuk, és aki beszélni mer róla, azt megbélyegezzük. Persze kényelmesnek kényelmes a probléma letagadása és az integrációs programok kidolgozásának további halogatása, de a valóság most elegáns kézmozdulattal intett be a kirekesztőzőknek: az a rasszistázó hölgy/úr ott a számítógép mögött igencsak meztelen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok