Román szerzőktől származó, negyedik osztályos történelemtankönyv
Fotó: Libris.ro
FÓRUM – A történelmi fordulat – diktatúrából demokráciába – harminc éve sem volt elég az erdélyi magyar tannyelvű iskolák tankönyvgondjainak orvoslására. Magyarán: még ma is forgalomban vannak olyan tankönyvek, amelyek – tekintélyes szakemberek szerint – alkalmatlanok az iskolai oktatásra. Leginkább a románból fordított tankönyvekkel van baj.
2021. augusztus 14., 12:452021. augusztus 14., 12:45
2021. augusztus 14., 12:512021. augusztus 14., 12:51
Például azért, mert gyenge színvonalú a fordítás, emiatt sok bennük a magyartalan kifejezés, de lehet szó tárgyi tévedésről, ferdítésről, szándékos hamisításról, sőt – horribile dictu – a gyűlöletkeltés, az iskolai osztályok hangulatának mérgezése sem zárható ki.
Történt nemrégiben, hogy újságban megjelent írás hatására szülők méltatlankodtak az alsó tagozatos negyedikeseknek szóló, románból fordított történelemtankönyv bizonyos információi és állításai okán (a szerzők: Cleopatra Mihăilescu és Tudora Pițilă; Aramis Kiadó Bukarest, 2018). Természetesen
A nemtetszés igazolására említek néhány példát. (1) A könyv 21. oldalán található térkép (Nemzetiségek Romániában, 2011) Székelyföld kivételével alig jelzi a magyarok jelenlétét Szatmár, Bihar, Szilágy és Kolozs megyében. Nincs feltüntetve magyar lakosság Brassó, Fehér, Hunyad, Arad, Temes, Krassó-Szörény, Máramaros, Beszterce-Naszód megyében, a moldvai magyarokról nem is beszélve. (2) A 27. oldalon ez olvasható: „A magyarok Erdély nyugati részén és a Pannon-síkságon telepedtek le a IX. században, és államot alapítottak (…) A XI. század folyamán Erdélyben is megtelepedtek, ezáltal átalakult a románok életmódja, társadalmi, politikai és vallási szerveződése (sokan felvették a katolikus vallást).”
(3) Szövegrészlet a 44. oldalról: „A géták vagy dákok a trák népességhez tartoztak (…) országukat Daciának nevezték, fővárosuk Sarmisegetuza volt (…) A dákok átvették a római életmódot, szokásaikat, kultúrát és nyelvet (…) vagyis fokozatosan elrómaiasodtak. Vegyes házasságokat kötöttek, így kialakult a dákó-római népesség, mely beolvasztotta a vándornépeket. Kr.u. a VIII. század végére kialakult a román nép, mely román nyelven beszélt. Ez a nyelv római eredetű, de megőrzött dák szavakat.” És ez a mondat is érdekes: „A dákok viselete hasonlatos volt a román parasztok ruhájához.”
(Ezek a nevek Anonymusnál Ménmarót, Gyula/Geula/Gyalu és Galád. A szakirodalom szerint Anonymus fantázianevei és az ügyeskedő történetírók románosították őket.) Nos, a román vajdaságokat támadták meg – a szerzők szerint – a Pannóniában letelepedett magyarok, majd a X–XIII. századok folyamán meghódítják Erdélyt – olvasható a 48. oldalon.
Komoly nyelvészeti feladatot is kapnak a tanulók a tankönyv 63. oldalán: 16 megadott szóból kell kiválasztaniuk a latin, szláv és a dák eredetű szavakat. Utánanéztem: a 16 szóból van egy latin, két szláv eredetű, dák egy sincs. Ha már a nyelv/nyelvészet területére kalauzoltak a szerzők, kijelenthetjük: ez az az egyik bizonyító erővel megáldott tudományág, amely képes bizonyos – etnogenezissel kapcsolatos – mendemondák cáfolatára.
A kérdéskörnek igen gazdag az irodalma, ezért most csak néhány lényeges dolgot említek. Dan Ungureanu, a Prágai Egyetem nyelvészprofesszora a 2017-ben megjelent Romînă și dialecte italiene (A román nyelv és az itáliai nyelvjárások) című könyvében arra a következtetésre jut, hogy a régi elmélet, mely szerint a román nyelv az egykori Dacia területén alakult ki a dák és a latin egybeolvadásából: nem állja meg a helyét. Ugyanis bizonyos hangváltozások és más egyezések alapján határozottan állítható – mondja a szerző –, hogy azok a IV–VII. században történtek Nyugat-Lombardiában, azaz Északkelet Olaszországban, nem pedig Erdély területén. A hangtani és jelentéstani szempontból megvizsgált olasz tájszavak a román és az olasz nyelv szoros kapcsolatát bizonyítják.
Hosszasan lehetne beszélni a román és albán nyelvi kapcsolatokról is: több száz albán szó van a román alapszókincsben – olyan albán szavak, amelyek más balkáni nyelvekben nincsenek –, és az albánban is vannak román jövevényszavak, emellett a kimutatható közös hangváltozások is jelentősek. A románok és albánok együttélésének területét a szakemberek a Balkán-hegység és a Duna közé helyezik a IV–VI. században. Az albán együttélés mellett jelentős a szláv szomszédság és együttélés is: a román alapszókincsnek csaknem fele szláv eredetű. A román nyelvnek van három balkáni változata/nyelvjárása: aromán/arumén vagy macedo-román (Görögországban, Macedóniában és Dél-Albániában); meglenoromán (macedon–görög határ); isztroromán (az Isztriai-félszigeten és Horvátországban). Az erdélyi víz- és helynevek etimológiája (eredete) is cáfolja a szerzőpár számos állítását. Jó, ha tudjuk:
Nem fontos most tovább bővíteni a szerzőpár bizonyos állításait cáfoló tudományos munkák listáját. Inkább Dan Ungureanu időszerű ajánlatára kellene figyelniük a tudományágak képviselőinek: higgadtan kommunikáljanak egymással. Megújult együttműködést szorgalmaz a Magyar–Román Történész Vegyes Bizottság is. Alelnöke, Miskolczy Ambrus a történetírás klasszikusának, a műfaj megújítójának nevezte Lucian Boia román történészt. A szakmai együttműködés apropóján azonban van egy csípős mondata is Miskolczynak: „A politika a legnagyobb kurva!”
Nem zárható ki, hogy a fentiekben említett tankönyv dölyfös, romándomináns hangulata már a kisiskolásokban elülteti az idegengyűlölet magjait. Hogy nem mérgezi-e a gyermekek tudatát?
A politikai maffia víziójára pedig – mely szerint elmagyarosítják a székelyföldi románokat – minden kétséget kizáróan ráillik az agyalágyultság kórisméje (diagnózisa). A megörökölt, felélesztett (?) nacionálkommunista történetírás nagyon megérett az elhantolásra. Hogy minél előbb új, emberibb, toleranciabarát fejezet nyílhasson a többnemzetiségű Erdélyben/Romániában a megálmodott transzilvanizmus és európaiság szellemében.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás