VEZÉRCIKK – Két legyet ütöttek egy csapásra a bukaresti törvényhozók, amikor áprilisban megszavazták az újságíróknak járó nyugdíj-kiegészítésről szóló, az államfő által a napokban kihirdetett törvénymódosítást.
2016. május 02., 19:422016. május 02., 19:42
Egyrészt kihúzták a parlamenti képviselőknek már megadott, a polgármesterek és megyei tanácselnökök esetében pedig tervezett speciális nyugdíjat kíméletlenül bíráló sajtó méregfogát, másrészt sikerült éket verniük a szakmát gyakorlók és az őket képviselő szervezetek közé. Nem véletlenül jegyezte meg a Cioloş-kormány szóvivője (maga is újságíró), hogy a romániai újságíró-társadalomnak ezek után nem sok erkölcsi alapja marad ekézni a honatyákat az extra juttatások miatt.
Mindebben csupán az a bökkenő, hogy a szakma nem kért magának ilyen kiváltságot. Bár a nyugdíj-kiegészítést kilobbizó Romániai Hivatásos Újságírók Szövetsége (UZP) az egyetlen, jogilag közhasznú sajtószervezet az országban (ergo az ötvenszázalékos pótlékra csak ennek tagjai jogosultak), az egyesület se nem reprezentatív, se nem tekintélyes szakmai berkekben. Vezetőségében és tagjai körében ráadásul hemzsegnek a hadsereg és a belügyminisztérium nyugalmazott vagy aktív tisztjei.
Ezzel magyarázható, miért karolta fel a kezdeményezést az „ezredesek pártjaként” emlegetett, Gabriel Oprea volt belügyminiszter alapította Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR), illetve miért rögzítették tételesen, hogy az újságíróknak járó pótlékra a katonai nyugdíjjal rendelkező „szakmabeliek” is jogosultak. Ettől a díszes társaságtól jobb nem elfogadni ajándékot.
Ettől függetlenül nem vitás, hogy az írókéhoz, képzőművészekéhez, színészekéhez hasonlóan az újságíróké is alkotói tevékenység, viszont pluszjuttatást már csak szakmai önbecsülésből sem illene követelnie a hazai újságíró-társadalomnak. Különösen nem most, amikor a politikai osztály gátlástalansága miatt a társadalomnak amúgy is kinyílik a bicska a zsebében a speciális nyugdíjak és egyéb kiváltságok hallatán. És különösen óvakodni kellene attól a politikai elittől elfogadni ezt a mérgezett almát, amelyik nyilvánvalóan saját megtépázott renoméja javítása, a demokrácia házőrző kutyájának megszelídítése érdekében igyekszik bevetni ezt az olcsó trükköt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!