2009. október 13., 11:342009. október 13., 11:34
A PDL kiszivárogtatására, amely szerint kormányzati pozíciók ígéretével sikerült rábeszélni az RMDSZ-t a kormány támogatására, még nem is lenne érdemes adni, hiszen az egymásba vetett bizalom aláásása bevett taktika az ellenfelek megosztására. Azonban az RMDSZ-es vezetők lényegkerülő, kitérő nyilatkozatai már elgondolkodtatók.
Kelemen Hunor szerint például nem lehet biztosan tudni, hogyan is szavaznak majd ma a szövetség honatyái, és egyébként is, a PSD-seken múlik majd, mi lesz az indítvány sorsa. Ami jogos hozzáállás lenne valamely más párt indítványa esetén, ám a saját kormánybuktató dokumentum kapcsán igencsak visszás ez a hozzáállás. A megingás okai között minden bizonnyal a felülről, a kormány részéről tapasztalt és az alulról, a helyi szervezetek által gyakorolt nyomás is megtalálható.
A PDL olyan ígéretekkel csábítja a szövetség vezetőit, amelyek megnyithatnák az utat az eddig elzárt források irányába, míg a tiltakozó belső emberek a kormánypárt helyi képviselőivel megkötött politikai/üzleti paktumokat féltik. Mindkettő igen nyomós érv egy parlamentben is jelen lévő politikai alakulat számára, ám nem árt mérlegelni, hogy a várható haszon rövid vagy hosszú távú-e.
Mert igaz ugyan, hogy a Machiavelli-féle elv szerint a politikában soha ne mondjuk, hogy soha, ám nem biztos, hogy a machiavellizmus mindig és minden körülmények között célravezető. A PDL már több ízben is bebizonyította megbízhatatlanságát, partnereivel szemben rendszerint szószegőnek és állhatatlannak bizonyult, ezért szigetelődött el.
Ha az RMDSZ most a moralitást és a szövetséges melletti kitartást sutba dobva mentőövet dob neki, könnyen megtörténhet, hogy nem csupán partnerei, de a választók is ugyanebbe a skatulyába sorolják – a kitörés pedig igencsak nehéz lesz. Ha nem lehetetlen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok