JEGYZET – Folyvást emlegetjük a „megfelelő embert a megfelelő helyre” szólást, csak sajnos ebből már jó ideje inkább gunyoros felhangú szólam lett.
2017. február 19., 23:282017. február 19., 23:28
Ha szétnézünk ugyanis a köztérben, a gazdasági és társadalmi életünket érdemben befolyásoló intézményekben a legkevésbé sem odaillő embereket látunk üldögélni: elmélyült jogtudást igénylő karosszékekben műszaki felkészültségűek, ahol mérnöki képzettség kellene, ott bölcsészek, agrártéren történészek, a pénzügyekben pedig gyakran életművészek biggyesztik a sok mindent eldöntő papír aljára az aláírásukat. Biggyesztik, mert biggyeszteniük kell, hiszen a hivatali ranglistán ők szerepelnek a vezetői csúcson, magyarán: ha bármi gubanc akad, a balhé oroszlánrészét nekik kell elvinniük. És el is viszik, azért kerültek az említett székekbe: fegyelmezett pártkatonák, akik nagyon jól meghatározott pártérdekek alapján írnak vagy nem írnak alá bármit.
Egyébként ez az egész „megfeleltetés” nem új keletű találmány: 1990 előtt íratlan törvénynek számított. Bárhová, csak ne olyan területre, amihez ért a kiszemelt káder. Mert abból csak baj lehet: észreveszi a hibákat, melléfogásokat, a hozzáértésére hivatkozva felülír, megváltoztat jelentős pártszempontú döntéseket és hasonlók. Ha viszont semmihez sem konyít abból, aminek a főnöke, akkor reszketve aláír mindent, ami szükséges, hallgatag töprengésben tengeti napjait, állandóan attól félve, hogy netán jön egy szakember, és észreveszi a bajt. Ráadásul a félelemben élők nem tudnak maguk köré holdudvart gyűjteni, és még magasabbra törni.
A 90-es változás azután természetesen igyekezett megőrizni ezt a régi jó pártszokást, s ha esetleg valaki firtatni akarta (volna), a válasz készen állt: ez haladó hagyományunk, értékünk, nem dobjuk ki a fürdővízzel együtt a gyereket is! Megtörtént az átállás többpártrendszerre, a szakterületeket országosan is, helyileg is fel kellett egymás közt osztani, és mivel mindenik újonnan indított pártba valójában ama „rongyos, régi” tején nevelkedettek léptek be, a haladó hagyományokhoz foggal és körömmel ragaszkodtak. Nagyobb balhék akkor adódtak, amikor a pártok keveredtek, szétváltak, nevet vagy irányultságot váltottak, de becsületükre legyen mondva (?!) a megfelelő emberekre minden körülmények közt rátaláltak. A választék is nagyobb, hisz az eltelt idő alatt felnőtt az új nemzedék, akik már a régi elvtársakról legföljebb csak hallottak. De hamar megtanulták, hogy dajkapártjuk utasításait vakon, fenntartás nélkül, mindig teljesítsék! S most így állunk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!