Az egyik hírtévé esti csúcsműsorának ajánlóját azzal zárják, hogy egyetlen nap se múljék el Románia szeretete nélkül!
2014. június 15., 20:422014. június 15., 20:42
Na bökd meg! Miután évekig láttam a fővárosi Északi pályaudvarhoz közeli óriásplakáton, hogy egyetlen nap se legyen óceáni halétel nélkül, gondoltam, végre megszabadultam ezektől a fölösleges, fenyegetés ízű, ajánlásnak álcázott intelmektől. De nem! És ráadásul micsoda blődség! Amikor először hallottam, a pillanatnyi döbbenet után rögtön az ugrott be, hogy megkérdeznek valakit, éppen mivel foglalkozik, mire az illető rávágja: még egy órácskát szeretgetem Romániát.
És meg lehet ebből élni?! Egyeseknek csodálatosan! Mostanában ugyan – épp nemrégiben az uniós választások tanúsították –, egyre fogynak azok a „kettesek”, akik bensőséges érzelmeiket, ahogy a jelző is ajánlja, keblen belül tartják. A kirakatba kipakolt érzések-gondolatok mindig gyanúsak egy kicsit. Vagy felmenti talán tetteinek következményei alól a nem lopni képtelen enyveskezűt, ha az utcán buzgón hányja a templom előtt a keresztet?
Kevésbé számít házastársi csalásnak-árulásnak, ha a pár szavas telefonbeszélgetést azzal zárják, hogy szeretlek, mire – az amerikai szokások értelmében – a kötelező válasz: én is szeretlek. De még a szülői szadista hajlamokra sem lehet pedagógiai magyarázatokat találni, ha semmiségekért kínozza a gyerekét. És ezzel lényegében el is mondtam mindent a kirakatba tett érzelmi szólamokról. Nem kizárt az sem, hogy fölöslegesen szóltam, hisz nagyon rég ismert dolgok ezek, és talán még azt sem lehet igazán meghatározni, hogy ki az értelmi szerző.
A magam részéről hajlok arra, hogy afféle kollektív bölcsesség eredményének tartsam, sok millió ember évszázadok folyamán alanyi jogú felismerése összegének. A baj az, hogy közel negyed évezrede a fennen hangoztatott hazafiságból sokan olyan szép tőkét kovácsoltak, ami esetleg időről időre búvópatakként eltűnni látszik, de abban a pillanatban, amikor ismét felszínre tör, a főállású hazafiak azonnal birtokba is veszik, rögtön megkezdve az embertársaikba való sulykolást, egy ellenkező előjelű hazafira mutogatva, azt ellenséggé kikiáltva – és máris áll a bál. Nincs nemzeti kivétel, legföljebb a kettős mércével mérők között. Akiknek az egyik dagadó kebel keblebb a másiknál, s a zászló is lobogósabb. Innen pedig már igazán csak egy lépés a „ne múljék el nap országbabusgatás nélkül”!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!