Második hely kiadó, Simion a befutó?

akinek a pártja a többi esélyesnek mondott jelöltével ellentétben eddig még nem kapott lehetőséget arra, hogy kormányon járassa le magát, és aki jobban meg tudja szólítani a tömegeket.

A PSD-től amúgy sem volt idegen soha a vaskosabb, sovinizmusba hajló nacionalizmus, ha a felmérések szerint éppen arra volt igény, így aztán egyáltalán nem inkompatibilisak – főleg úgy, hogy maga Ciolacu igyekezett tisztára mosni Simiont az orosz kémvádak alól, amikor azt mondta: az Ukrajnától kapott információkból nem derül ki, hogy Simion az orosz hírszerzés embere lenne.

Mindazonáltal – ahogy már fentebb is említettük –

Mint ismeretes, a felmérések egy része eleve Simiont kiáltja ki biztos befutónak Ciolacu mögött. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a bizonyos politikai vagy üzleti körökhöz közel álló intézetek ezzel az eredménnyel csak manipulálni akarnak, hogy ezzel mozgósítsák a Simiontól viszolygó választópolgárokat, és az AUR-vezér sokkal rosszabbul áll majd hétfő reggel, amikor már napvilágra kerülnek az első eredmények. Ám annyi biztos, hogy számolni kell vele, főleg annak nyomán, hogy az ugyanazon szavazótáborra hajtó másik szélsőséges politikust, Diana Șoșoacát az alkotmánybíróság igencsak vitatható döntéssel kizárta a jelöltek sorából.

És ha nem is jut be a második körbe, a mostani szereplést ugródeszkaként használhatja a jövőbeli választások előtt, miután ellenfele, a regnáló miniszterelnök megtette neki azt a szívességet, hogy leszerelte az őt lejáratni próbáló kémvádakat.

A második helyre szintén esélyesnek kikiáltott jelöltek közül Mircea Geoană volt helyettes NATO-főtitkár az iskolapéldája lehetne annak, hogyan rontsunk el katasztrofálisan egy ígéretesen induló elnökjelöltséget. Mivel hosszasan kivárt, és az utolsó utáni pillanatig lebegtette, egyáltalán elindul-e a megmérettetésen, a belé vetett kezdeti bizalom és a választói lelkesedés elpárolgott, így már kétséges, hogy egyáltalán a második hely összejöhet – mindez pedig nem árulkodik sziklaszilárd államférfiúi kvalitásokról.

Elena Lasconi USR-elnök akár még hiteles jelöltnek is nevezhető lenne, azonban érthetetlen, miért nem próbálja pótolni a külpolitika terén meglévő hiányosságait – főleg azután, hogy ellenfelei és a sajtó is többször szembesítette velük.

Bár nem hogy a második, de még az ötödik hely elcsípésére sem igen van esélye, azért a hagyományokat folytatva magyar jelölt is indul: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök természetesen nem a Cotroceni-palotát célozza meg, hiszen arra Romániában magyar embernek még akkor sem igen van sansza, ha Klaus Iohannishoz hasonlóan román nemzetiségűnek vallja magát. Ehelyett az RMDSZ választási esélyeit próbálja növelni.

Az állandó szerepléssel és a kampányidőszakban biztosított műsoridő kihasználásával próbálja mozgósítani a magyar választókat az egy héttel később esedékes parlamenti választásra, országos szinten pedig megmutatni, hogy az RMDSZ még mindig létezik, és a megfelelő ellenszolgáltatás fejében a második fordulóban legalább négy százaléknyi szavazattal tud „kedveskedni” a második fordulóba jutott jelöltek közül annak, aki csábítóbb ajánlatot tesz.

A verseny izgalomfaktorához amúgy az is nagyban hozzájárul, hogy a két legnagyobb pártnak rég nem volt ennyire unalmas jelöltje. Marcel Ciolacu első helye a PSD-nek, illetve a párt már említett, fegyelmezett kemény magjának köszönhető, nem a saját karizmájának, Nicolae Ciucă kapcsán pedig még ez sem mondható el.

Ezért is folyamodott a PNL ahhoz a kétségbeesett és egyben nevetséges fogáshoz, hogy úgy szapulja Ciolacut és a PSD-t, mintha ellenzékben lenne – miközben koalícióban kormányoz a szociáldemokratákkal.

A többi jelölt kapcsán sem igazán tűnik úgy, hogy rendelkezne olyan koherens, határozott, az ország polgárainak érdekeit messzemenőkig előtérbe helyező politikai és gazdasági vízióval, amely kellőképpen realista és hiteles, érdemi, proaktív szerepvállalást – például a régió országaival való, szorosabb együttműködést – szorgalmaz az EU-n belül a közös érdekek mentén, és amelynek megvalósítását határozottan képesek lennének képviselni. Simion fantazmagóriái végképp nem tartoznak ebbe a kategóriába.

A jelentős ráfordítással felépített és népszerűsített Klaus Iohannisról is elég hamar kiderült, hogy valójában semmilyen valós tartalom nincs az imázs mögött, aztán az elmúlt tíz évben valahogy mégis elvegetált Románia a „vezetése” alatt.

Ha a következő tíz évre sincsenek ennél nagyobb ambíciók, akkor tulajdonképpen csak a szokásos ügymenet folytatódik.

Aztán majd kiderül, hogy a várható gazdasági és geopolitikai kihívások közepette ez mire lesz elég.