Rostás Szabolcs
2025. november 11., 10:002025. november 11., 10:00
2025. november 11., 10:522025. november 11., 10:52
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között. Ennél is nagyobb kérdés, miként csillapítható le a hatalmi ágak közötti nyílt konfliktus, valamint a különnyugdíj témáját övező társadalmi feszültség.
A bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárának megemelésére, öregségi juttatásuk megnyirbálására tett kísérlet egy olyan próbálkozás újabb fejezete, aminek Romániában többször nekiveselkedett a politikai osztály az évek során. Mindannyiszor sikertelenül. Ezek a kísérletek annak a széles körű társadalmi elváráson, sőt követelésen nyugvó igénynek próbáltak eleget tenni, hogy rendet kell tenni a különleges, tehát nem járulékalapú nyugdíjak háza táján.
Az már más kérdés, hogy ezek a kísérletek mennyire voltak őszinték, és milyen eredménnyel jártak. Miért merül fel a „hátsó szándék” a törvényhozók részéről? A kétkamarás bukaresti parlament 2023-ban – ismét – megszavazta a képviselők és szenátorok különnyugdíjának eltörlését kimondó törvényt, amelyet azonban akkor sem sikerült olyan formában megalkotni, hogy kiállja az alkotmányosság próbáját. Emiatt akárcsak egy évvel korábban, a taláros testület 2023-ban is az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a honatyák speciális illetményének megszüntetéséről szóló jogszabályt.
Ennek következtében jelenleg is több mint 850 volt képviselő és szenátor részesül különleges nyugdíjban, aminek összege attól függ, hogy hány mandátumot húzott le a politikus a törvényhozásban. Mindez évente mintegy 12 millió euróra rúgó költségvetési kiadással jár, ami azonban eltörpül ahhoz a 440 millió euróhoz képest, amit 2024-ben folyósítottak összesen különböző speciális törvények alapján megállapított nyugdíjakra Romániában.
Nos, a bírák és ügyészek a fenti érvek közül mindegyiket elutasítják, amikor kifogásolják az Ilie Bolojan vezette kormány megszorító csomagjaiba foglalt, a nyugdíjkorhatáruk emelését és a speciális nyugdíjuk korlátozását előíró javaslatokat. Amelyek történetesen azért nem emelkedtek törvényerőre, mert az alkotmánybíróság ismét elkaszálta a kormány által kidolgozott tervezetet. Abban igaza van a bírák és ügyészek érdekvédelmét ellátó Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnak (CSM), hogy a miniszterelnök nem tanúsított kellő nyitottságot irányukban, és erőből, érdemi egyeztetés nélkül próbálta átverni a jogszabályt.
Az is tény, hogy a bírói és ügyészi kar függetlensége egy jogállamban szent, nem képezheti vita tárgyát, hiszen a jogbiztonság alkotmányos garanciája. A romániai igazságszolgáltatás számos magas rangú képviselője azonban olyan nyilatkozatra ragadtatta magát a végrehajtó hatalommal támadt, hónapok óta dúló, a bíróságok és törvényszékek működésének részleges beszüntetésében kicsúcsosodó konfliktus során, ami méltán váltott ki ellenszenvet a társadalom részéről, sajnálatos módon hozzájárulva az igazságszolgáltatásba vetett bizalom csökkenéséhez is. Amikor a CSM elnöke alacsonynak nevezi a 2200 eurós nyugdíjat, nem válthat ki szimpátiát egy olyan országban, ahol kétjegyű az infláció, adóemelések, megszorítások és elbocsátások érik egymást, és ahol a háborús veteránok özvegyei 160 euróra jogosultak havonta, nem beszélve a kisnyugdíjasok százezreiről.
A bírói testület ama érvelése is sántít, de mindenekelőtt szegénységi bizonyítványról árulkodik, miszerint szakmai függetlenségük csakis a kiugróan magas fizetéssel, majd nyugdíjjal garantálható. Hiszen ezzel a bírák és ügyészek önmagukat tüntetik fel potenciálisan korrumpálható kategóriaként, azt sugallva, hogy adott esetben más, akár illegális bevételi forrásra kényszerülhetnek, ha utolsó nettó bérük 70 százalékát kapnák meg nyugdíjként a jelenlegi 100 százalék helyett.
(Még ha a civil szférából érkezett kormányfőhelyettes populista húrokat is pendítgetett az „éhező gyerekek” emlegetésével). A testület harcias és fenyegető állásfoglalása azért is veszélyes, mert megkérdőjelezi a szabad véleménynyilvánítás jogát; nem beszélve arról, hogy Gheorghiu megállapításai politikai nyilatkozatnak (is) minősülnek, éppen ezért sem valószínű, hogy az államfő jóváhagyná a kormány tagja elleni bűnvádi eljárást, ha a CSM feljelentése alapján a főügyész erre kérné. Viszont a bírói testület állásfoglalása egyúttal felháborító is, mégpedig annak ismeretében, hogy bezzeg azt nem tekintette erőszakra, gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszításnak a román ügyészség, hogy egy Tulcea megyei férfi a májusi államfőválasztást követően válogatott szitokszavakkal gyalázta, „átkozott bűnöző leprásoknak”, „büdös bozgoroknak” titulálta a magyarokat. „Szarkazmus, elszigetelt eset” – vonta le a következtetést a vádhatóság, azzal lezárta az ügyet.
A román igazságszolgáltatás képviselői jobban tennék, ha a privilégiumaikhoz való foggal-körömmel ragaszkodás és a társadalom ellenszenvét kiváltó állásfoglalások helyett arra törekednének, hogy konstruktív párbeszédre késztessék az államelnököt és a kormány vezetőit. A hatalmi ágak közötti konfliktussal ugyanis sokkal többet kockáztat az ország annál a néhány százmillió eurónál, amit az EU megvonhat a nyugdíjreform végrehajtásának elmaradása esetén.
Végül, de nem utolsósorban a bíráknak és ügyészeknek azon is érdemes elgondolkodniuk, segíti-e ügyük előmenetelét, szolgálja-e a kedvező megítélésüket, hogy a különnyugdíjukat és nyugdíjazásukat övező vitában Sorin Grindeanu, a PSD immár teljhatalmú elnöke kritikátlanul nekik ad igazat. Nem felejthették el ugyanis, hogy miniszterelnökként Grindeanu bocsátotta ki 2017-ben a hírhedt 13-as számú, a korrupcióellenes harc fékezését és a PSD akkori vezetőjének, Liviu Dragneának az érdekeit szolgáló kormányrendeletet, ami ellen százezrek tiltakoztak országszerte. Kiállva elsősorban az igazságszolgáltatás függetlensége mellett...
Balogh Levente
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Rostás Szabolcs
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Balogh Levente
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
Balogh Levente
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
Rostás Szabolcs
Elsősorban a román főváros lakosainak szánt, erőteljesen ironikus hangvételű szösszenetben érzékeltette a Bukarest és Budapest közötti különbségeket pár nappal ezelőtt egy félig román, félig magyar aradi értelmiségi.
Balogh Levente
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Makkay József
A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.
szóljon hozzá!