Rostás Szabolcs
2025. november 11., 10:002025. november 11., 10:00
2025. november 11., 10:522025. november 11., 10:52
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között. Ennél is nagyobb kérdés, miként csillapítható le a hatalmi ágak közötti nyílt konfliktus, valamint a különnyugdíj témáját övező társadalmi feszültség.
A bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárának megemelésére, öregségi juttatásuk megnyirbálására tett kísérlet egy olyan próbálkozás újabb fejezete, aminek Romániában többször nekiveselkedett a politikai osztály az évek során. Mindannyiszor sikertelenül. Ezek a kísérletek annak a széles körű társadalmi elváráson, sőt követelésen nyugvó igénynek próbáltak eleget tenni, hogy rendet kell tenni a különleges, tehát nem járulékalapú nyugdíjak háza táján.
Az már más kérdés, hogy ezek a kísérletek mennyire voltak őszinték, és milyen eredménnyel jártak. Miért merül fel a „hátsó szándék” a törvényhozók részéről? A kétkamarás bukaresti parlament 2023-ban – ismét – megszavazta a képviselők és szenátorok különnyugdíjának eltörlését kimondó törvényt, amelyet azonban akkor sem sikerült olyan formában megalkotni, hogy kiállja az alkotmányosság próbáját. Emiatt akárcsak egy évvel korábban, a taláros testület 2023-ban is az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a honatyák speciális illetményének megszüntetéséről szóló jogszabályt.
Ennek következtében jelenleg is több mint 850 volt képviselő és szenátor részesül különleges nyugdíjban, aminek összege attól függ, hogy hány mandátumot húzott le a politikus a törvényhozásban. Mindez évente mintegy 12 millió euróra rúgó költségvetési kiadással jár, ami azonban eltörpül ahhoz a 440 millió euróhoz képest, amit 2024-ben folyósítottak összesen különböző speciális törvények alapján megállapított nyugdíjakra Romániában.
Nos, a bírák és ügyészek a fenti érvek közül mindegyiket elutasítják, amikor kifogásolják az Ilie Bolojan vezette kormány megszorító csomagjaiba foglalt, a nyugdíjkorhatáruk emelését és a speciális nyugdíjuk korlátozását előíró javaslatokat. Amelyek történetesen azért nem emelkedtek törvényerőre, mert az alkotmánybíróság ismét elkaszálta a kormány által kidolgozott tervezetet. Abban igaza van a bírák és ügyészek érdekvédelmét ellátó Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnak (CSM), hogy a miniszterelnök nem tanúsított kellő nyitottságot irányukban, és erőből, érdemi egyeztetés nélkül próbálta átverni a jogszabályt.
Az is tény, hogy a bírói és ügyészi kar függetlensége egy jogállamban szent, nem képezheti vita tárgyát, hiszen a jogbiztonság alkotmányos garanciája. A romániai igazságszolgáltatás számos magas rangú képviselője azonban olyan nyilatkozatra ragadtatta magát a végrehajtó hatalommal támadt, hónapok óta dúló, a bíróságok és törvényszékek működésének részleges beszüntetésében kicsúcsosodó konfliktus során, ami méltán váltott ki ellenszenvet a társadalom részéről, sajnálatos módon hozzájárulva az igazságszolgáltatásba vetett bizalom csökkenéséhez is. Amikor a CSM elnöke alacsonynak nevezi a 2200 eurós nyugdíjat, nem válthat ki szimpátiát egy olyan országban, ahol kétjegyű az infláció, adóemelések, megszorítások és elbocsátások érik egymást, és ahol a háborús veteránok özvegyei 160 euróra jogosultak havonta, nem beszélve a kisnyugdíjasok százezreiről.
A bírói testület ama érvelése is sántít, de mindenekelőtt szegénységi bizonyítványról árulkodik, miszerint szakmai függetlenségük csakis a kiugróan magas fizetéssel, majd nyugdíjjal garantálható. Hiszen ezzel a bírák és ügyészek önmagukat tüntetik fel potenciálisan korrumpálható kategóriaként, azt sugallva, hogy adott esetben más, akár illegális bevételi forrásra kényszerülhetnek, ha utolsó nettó bérük 70 százalékát kapnák meg nyugdíjként a jelenlegi 100 százalék helyett.
(Még ha a civil szférából érkezett kormányfőhelyettes populista húrokat is pendítgetett az „éhező gyerekek” emlegetésével). A testület harcias és fenyegető állásfoglalása azért is veszélyes, mert megkérdőjelezi a szabad véleménynyilvánítás jogát; nem beszélve arról, hogy Gheorghiu megállapításai politikai nyilatkozatnak (is) minősülnek, éppen ezért sem valószínű, hogy az államfő jóváhagyná a kormány tagja elleni bűnvádi eljárást, ha a CSM feljelentése alapján a főügyész erre kérné. Viszont a bírói testület állásfoglalása egyúttal felháborító is, mégpedig annak ismeretében, hogy bezzeg azt nem tekintette erőszakra, gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszításnak a román ügyészség, hogy egy Tulcea megyei férfi a májusi államfőválasztást követően válogatott szitokszavakkal gyalázta, „átkozott bűnöző leprásoknak”, „büdös bozgoroknak” titulálta a magyarokat. „Szarkazmus, elszigetelt eset” – vonta le a következtetést a vádhatóság, azzal lezárta az ügyet.
A román igazságszolgáltatás képviselői jobban tennék, ha a privilégiumaikhoz való foggal-körömmel ragaszkodás és a társadalom ellenszenvét kiváltó állásfoglalások helyett arra törekednének, hogy konstruktív párbeszédre késztessék az államelnököt és a kormány vezetőit. A hatalmi ágak közötti konfliktussal ugyanis sokkal többet kockáztat az ország annál a néhány százmillió eurónál, amit az EU megvonhat a nyugdíjreform végrehajtásának elmaradása esetén.
Végül, de nem utolsósorban a bíráknak és ügyészeknek azon is érdemes elgondolkodniuk, segíti-e ügyük előmenetelét, szolgálja-e a kedvező megítélésüket, hogy a különnyugdíjukat és nyugdíjazásukat övező vitában Sorin Grindeanu, a PSD immár teljhatalmú elnöke kritikátlanul nekik ad igazat. Nem felejthették el ugyanis, hogy miniszterelnökként Grindeanu bocsátotta ki 2017-ben a hírhedt 13-as számú, a korrupcióellenes harc fékezését és a PSD akkori vezetőjének, Liviu Dragneának az érdekeit szolgáló kormányrendeletet, ami ellen százezrek tiltakoztak országszerte. Kiállva elsősorban az igazságszolgáltatás függetlensége mellett...
Balogh Levente
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Rostás Szabolcs
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Balogh Levente
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Balogh Levente
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Páva Adorján
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
Balogh Levente
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Rostás Szabolcs
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
szóljon hozzá!