2009. szeptember 28., 10:562009. szeptember 28., 10:56
Ennél is lényegesebb, hogy a többnyire azonos célokat követő, de azok elérését eltérő eszközökkel lehetségesnek gondoló politikai oldalak képviselői számára intézményes egyeztetési lehetőséget biztosító fórum egyelőre nem akadt el a retorikai tiszteletkörök szintjén, és a különböző szakbizottságok, valamint a Kulturális Autonómiatanács megalakításával a konkrét cselekvés irányába is lépéseket tett.
Az is egyértelműnek tűnik, hogy az RMDSZ részéről tapasztalható kompromisszumkészség elsősorban annak tudható be, hogy a szövetség ellenzékbe került, ennek következtében pedig kihullottak a kezéből azok az eszközök, amelyek lehetővé tették, hogy birtokon belülről, a kormányzati szereplésben rejlő – ám jórészt be nem teljesedő – lehetőségekre hivatkozva söpörje le az asztalról ellenzéke bírálatait, amelyek az önrendelkezés határozottabb követelésének elmulasztása miatt érték.
Érthető hát, ha Tőkés László – az eddigi példák alapján – joggal tart attól, hogy újra kormányra kerülve az RMDSZ számára már nem feltétlenül jelent majd prioritást az EMNT-vel folytatott közös politizálás. Az elnökválasztási kampány azonban akár az adu ászt is jelentheti az EMNT számára abból a szempontból, hogy garanciát csikarjon ki az RMDSZ-től a további együttműködés és a stratégiák összehangolásának biztosítására.
Az RMDSZ által Kelemen Hunor, a szövetség államfőjelöltje támogatására megfogalmazott felkérés teljesítéséhez az EMNT most feltételül támaszthatja, hogy konkrét formában is rögzítsék, milyen körülmények fennállása esetén lehet az egész romániai magyar közösség, és nem csupán az RMDSZ érdeke a kormányba való viszszatérés.
Kelemen EMNT általi támogatása ugyanis ugyanolyan szimbolikus értékkel bír, mint az RMDSZ általi jelölése: bár esélye a győzelemre nincs, a rá adott voksokat a szövetség váltópénzként használhatja a román pártokkal folytatott egyezkedésekben. Eme „valuta” árfolyamának alakulásába pedig most a romániai magyarság viszonylag jelentős szegmensének támogatását élvező EMNT-nek is döntő beleszólása lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok