2009. május 29., 17:042009. május 29., 17:04
Más kérdés, hogy az eseménynek így alig több mint egy héttel az EP-választások előtt vélhetően némi imázsjavító szándéka is van, hisz legalább annyit elmondhat a kormány, hogy bizonyságot tett nemzeti elkötelezettségéről, lefújta ugyanis a kassai magyar konzulátus bezárását, és arra is ígéretet tett, hogy a válság miatt nem a külhoni magyarokon takarékoskodik majd. Ez mégiscsak eredmény, még akkor is, ha ettől az MSZP vagy Bajnai népszerűsége egytized százalékot sem emelkedik.
Más kérdés, hogy a budapesti anyagi segítségnél most lényegesen fontosabb lenne, ha az anyaország komoly politikai támogatást is nyújtani tudna az elszakított nemzetrészeknek. Hiszen ma nemcsak az EU-n kívül rekedt Kárpátalján és Délvidéken élő magyaroknak kell nehézségekkel szembenézniük, de az uniós tag felvidékieknek és romániaiaknak is. Előbbiben fasiszta retorikájú, magyarfaló kormánypártok próbálják megkeseríteni nemzettársaink életét, míg a romániai kormánykoalíció tagjai politikai alapon léptek elő a magyar tisztségviselők terminátoraivá, miközben persze amiatt is elégedetten dörzsölgethetik a tenyerüket, hogy A győztes mindent visz elv örve alatt a korábbi ciklusokban megszerzett jogaitól is megfoszthatják a magyar közösséget.
Éppen ezért lenne mindennél fontosabb, hogy erős anyaország álljon a határon túli magyarok mögött, amely nemzetközi tekintélyét latba vetve képes rábírni a környező államokat a magyarok jogainak tiszteletben tartására. Márpedig épp ez az, ami hiányzik: Magyarországnak az elmúlt évek belpolitikai acsarkodásai és az elmúlt évek gazdaságpolitikai baklövései miatt mindene van, csak tekintélye nincs. És nem kell ahhoz a határon túli magyarok ügye iránt feltétlenül elkötelezettnek lenniük a budapesti illetékeseknek, hogy belássák: az ország legfontosabb érdeke most a gazdaság talpra állítása mellett (vagy inkább által) a megtépázott nemzetközi nimbusz helyreállítása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok