Csoportelsőként jutott tovább a magyar válogatott a franciaországi labdarúgó-Eb legjobb tizenhat csapata közé.
2016. június 23., 19:342016. június 23., 19:34
Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja, hogy ezzel a mondattal kezdhetem a csoportkör lezárultának másnapján a vezércikket, valószínűleg figyelmeztettem volna, hogy legközelebb ne tartózkodjon hosszú ideig fedetlen fővel a napon, mert a napszúrás amellett, hogy ilyen hallucinációkat okoz, még egyéb, egészségre káros hatásokkal is jár.
És most mégis leírhatjuk: Dzsudzsákék veretlenül, öt pontot gyűjtve megnyerték az F csoportot.
Ráadásul úgy, hogy a portugálok elleni mérkőzésen, amelyről előre azt hittük, sorsdöntő lehet, Bernd Storck nyugodtan pihentethette a korábban sárga lapot kapott játékosokat, mivel a magyar továbbjutást már sikerült a meccs előtt bebiztosítani, így az összecsapás nem a magyarok, hanem a portugálok számára bírt óriási téttel.
És így sikerült összehozni az Európa-bajnokság eddigi legszebb, leglátványosabb, gólokban leggazdagabb meccsét. Amelyen a magyar nemzeti tizenegy – már csak a biztos továbbjutás miatt is – nyugodtan, felszabadultan, mindazonáltal profin és látványosan játszott. Egy percig sem játszott alárendelt szerepet, és bár az természetesen látszott, hogy a portugál csapatban igazi klasszisok játszanak, Gera, Dzsudzsák és társaik ismét bebizonyították: nem volt véletlen a norvégok elleni kettős győzelem a pótselejtezőn, illetve az eddigi álomszerű Eb-szereplés.
Látszik, hogy a magyar válogatottat sikerült teljesen rendbe tenni fejben, szó sincs kishitűségről, arról, hogy a meccs végére kiengednének – végig hajtanak, és amit tudnak, azt kiadják magukból. Illetve, ha szükséges, akkor még többet is.
A gólörömök pedig azt is megmutatták, hogy sikerült igazi, egységes csapattá kovácsolni a fiúkat.
Akiknek a sikere a nemzetet is még jobban összekovácsolja: a bordeaux-i vagy a lyoni stadionban és utcákon, a budapesti Nagykörúton vagy a nagyváradi Szent László téren meccsről meccsre egyre többen szurkolnak a csapatnak, amelyet – ahogy azt Dzsudzsák Balázs többször is nyilatkozta – ezzel a tizenötmillió boldog, és a magyar csapat sikerei nyomán nem csupán a meccsek idején, hanem a hétköznapokban is egyre lelkesebb és büszkébb támogatóval nagyon, de nagyon nehéz legyőzni.
Ünnep, az Eb utáni időszakra is pluszenergiát adó fieszta ez most a magyarok számára, Kárpát-medence- és világszerte, függetlenül attól, mi lesz a belgák elleni nyolcaddöntőbeli mérkőzés eredménye.
A magyar válogatott, a magyar foci és a nemzet számára most olyan korszak jött el, amely remélhetőleg a szép Eb-szereplés után eredményes vb-selejtezős szereplést is hoz, és mindenkiben csökkenti valamelyest a kishitűséget, a csüggedést, a bizonytalanságot.
A futball ugyanis képes erre – ha szépen játsszák. Márpedig a magyarok most ismét szépen játsszák.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!