Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Magyar EU-elnökség: erős diplomáciai kezdés, erős ellenszél

2024. július 12., 11:032024. július 12., 11:03

2024. július 12., 11:142024. július 12., 11:14

Meg kell hagyni, sikerült elérni, hogy igencsak nagyot szóljon a soros magyar EU-elnökség első hete, Orbán Viktor Kijevtől Moszkván és Pekingen keresztül Washingtonig tartó körútja és a Patrióták Európáért EP-frakció megalakítása azóta is vezető téma a világsajtóban.

Ami persze nem öncél, a két lépés valós értékét az mutatja meg, hogy milyen konkrét eredményeket sikerül belőlük kisajtolni.

Ami a békemissziónak nevezett körutat illeti, az azért egyértelmű, hogy egymagában egy kis európai ország nem sokat tehet azért, hogy Moszkva leállítsa az Ukrajna elleni háborút. Ugyanakkor az is világos, hogy még ha a magyar kormányfő hivatalosan nem is az EU soros elnökségét betöltő ország kormányfőjeként utazott el – ahogy ezt előzetesen ő maga is hangsúlyozta –, az EU-elnökség mégis nagyobb súlyt ad a tárgyalásoknak.

Mindez

lehetőséget biztosított Orbán Viktor számára, hogy a lehető legszélesebb nyilvánosság, konkrétan az egész világ előtt tárja elő álláspontját az európai béke felé vezető útról.

Még akkor is, ha az nem egyezik az EU, illetve a tagállamok jó részének hivatalos álláspontjával, amely szerint a békét csak az hozza el, ha folyamatosan szállítják a fegyvereket az ukránoknak mindaddig, ameddig… Nos, hogy meddig, arról valószínűleg még ezen álláspont legmegveszekedettebb híveinek sincs fogalma. Minden esetre azok számára, akik szerint addig, ameddig az egyre fogyatkozó ukrán hadsereg nyugati szárazföldi csapatok, tüzérség és légierő közvetlen támogatása nélkül győzelmet arat a szinte korlátlan embertartalékkal és tüzérségi eszközökkel rendelkező oroszok fölött, megpróbálunk autogramot szerezni a hálószobájában kitett Zelenszkij-, Von der Leyen- és Charles Michel-poszterekre.

De hát

az Európai Unió tudomásunk szerint nem egy, a tagállamok politikáját minden téren felülről diktáló szuperállam – még ha egyes körökben erre lenne is igény –, hanem szuverén országok közössége, amelynek minden egyes tagja szabadon meghatározhatja a saját külpolitikai és gazdasági stratégiáját.

Mégpedig úgy, hogy nem kér előzetesen engedélyt a nagyobb, nyugati tagállamoktól, hogy esetleg tolerálnák-e, hogy ő is üzleteljen azon országokkal, amelyekkel amúgy az erősebb tagok a nyilvánosság előtt megfogalmazott bírálatok ellenére simán bizniszelnek.

Ha másra nem, ennek a hirdetésére már mindenképpen jó volt a körút. A kérdés most az, hogy az érdekeiket egy kis ország által sértve érző nagyok mennyire vágynak a bosszúra, és mire hajlandóak a renitens „megleckéztetése” érdekében.

Apropó szuperállam: talán valamivel

ennél is nagyobb fegyvertény az új konzervatív frakció tető alá hozása, amelynek kitűzött célja éppen az, hogy megakadályozza egy központosított, az európai polgároktól elszigetelt eurokrácia által szélsőséges, globalista és woke ideológiák mentén irányított, a tagállami érdekeket semmibe vevő Unió létrehozását.

Nem véletlen, hogy az ellenérdekelt oldal össztüzet zúdított a kezdeményezésre, és a szokásos, szellemi renyheséget bizonyító formulával egyszerűen csak azzal próbálja lejáratni az új kezdeményezést, hogy „szélsőjobbnak” bélyegzi.

Ami persze nem egyéb, mint a balra, sőt a szélsőbaloldal irányába eltolódott egykori centrum kétségbeesett kapálózása annak érdekében, hogy ellehetetlenítsen, diszkreditáljon mindent és mindenkit, ami és aki tőle jobbra – vagyis a valódi centrumban, esetleg jobbközépen – áll, és a hagyományos konzervatív, sőt klasszikus, a mai woke őrület és neomarxista katyvasz által meg nem fertőzött liberális értékeket képviseli.

Mindeközben

a francia választások kapcsán ismét csak nyilvánvalóvá vált a kettős mérce, hiszen miközben a szélsőjobbal riogatnak, épp a szélsőbalt segítették a hatalom közelébe.

Közép-európaiként – illetve úgy általában normális erkölcsi érzékkel megáldott emberként – nehéz felfogni, hogyan lehet egy európai országban szalonképes egy kommunista párt, egy olyan eszme képviselője, amely világszerte mintegy százmillió ember halálát okozta.

Már csak az ilyen, a neokommunistákat és -marxistákat szalonképessé emelő kettős mérce elleni fellépés szükségessége miatt is hasznos az új, „szélsőjobbnak” nevezett, de attól természetesen távol álló EP-frakció.

Apropó szélsőjobbozás: egészen

magával ragadó az a pofátlanság, amellyel az olyan, magukat progresszívnak és toleránsnak hirdető román kiadványok veszik át kritikátlanul a neomarxista gondolkodás befolyása alá került fősodratú nyugati, balliberális vagy magukat centristának hazudó médiumok retorikáját, amelyek egyébként a magyar jogkövetelések, a jogos autonómiaigény elutasításában és lejáratásában egy fikarcnyival sem térnek el a neofasiszta AUR által alkalmazott retorikától.

(Amely párttal való harmonikus együttműködéshez egyébként ezúton is jó egészséget és erős gyomrot kívánunk a magyar kormánypárttal szemben a román valódi szélsőjobbot előnyben részesítő Georgia Meloninak és maradék frakciójának).

Mindez újabb példája annak, hogy a román közbeszédet alakító körök továbbra sem igazán képesek önálló álláspont kialakítására – lásd még az alap nélküli formák elméletét –, ehelyett jórészt a mások által eléjük öklendezett mintákat majmolják.

Különösképpen abban az esetben, ha ezt még ráadásul a magyarellenes hangulatkeltésre, a magyarokkal kapcsolatos hibrid hadviselés és dezinformáció eszközeként is felhasználhatják.

Az, hogy az új frakció olyan jelentős alakulatokat is meg tudott nyerni, mint a francia választásokon a legnagyobb arányú szavazatot kapó, de az egyéni választókerületes választási rendszer torzításai, illetve a macronista progresszívok és a szocialisták, valamint a szélsőbal összefogása miatt harmadik helyre szorult, de képviselőinek számát mégiscsak több tucatnyival megnövelő Nemzeti Tömörülés, vagy az olasz Liga, ígéretes, de tudni kell vele jól sáfárkodni.

Az ugyanis már most világos, hogy

a hatalmukat és jól beágyazott pozícióikat féltő ellenfelek mindent meg fognak tenni az új csoport elszigetelése, lejáratása és felszámolása érdekében.

Bár nem lesz könnyű, ebben az ellenszélben kell megtalálni a módozatait annak, hogy az első akadályt a sikeres megalakulással leküzdő frakció érdemi eredményeket is el tudjon érni, és megpróbáljon érvényt szerezni meghirdetett programjának, egy olyan EU megvalósításának, amely minden szélsőséges ideológiától, utópisztikus fantazmagóriától mentes, és úgy erős politikailag és gazdaságilag, hogy közben nem akarja minden eszközzel leuralni a tagállamokat, egyre jobban csorbítva azok szuverenitását.

(Amúgy itt is kettős mérce áll fenn, hiszen Brüsszel egyes esetekben még akkor sem lép fel a tagállamok ellen, ha azok valóban megsértik a létező uniós előírásokat – például az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelme terén).

Nem kis feladat, de mégiscsak olyan programról van szó, amelynek képviseletével európai polgárok tízmilliói bízták meg az új erő pártjait.


1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Toxikus koalíció, avagy a vesztébe rohanó Románia

Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.

Balogh Levente

Balogh Levente

A PSD-s stratégia: oltsunk kerozinnal tüzet!

A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Megnevezhetjük a politikai káosz felelősét: PSD

Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.

Balogh Levente

Balogh Levente

Egy választási kudarc anatómiája, avagy mi lesz a magyar–magyar és magyar–román kapcsolatokkal?

A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?

Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Az erdélyi magyarok egy részét nem akarjuk lecserélni, ugye?

Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.

Balogh Levente

Balogh Levente

A józan ész és a külhoni választópolgárok felelőssége

Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.

Hirdetés