VEZÉRCIKK – „Rendkívül súlyos betegségeket gyógyít meg maradéktalanul a citrom, csak eddig titkolták!”, „szódabikarbónával a legmakacsabb kór is gyógyítható!” – számtalan ehhez hasonló „örömhír” kering a közösségi média és az internet bugyraiban.
2017. március 08., 03:342017. március 08., 03:34
A gyógyítással és gyógyulással kapcsolatos álhírek, tévhitek a világháló egyre szélesebb körű használata miatt szélsebesen terjednek, immár nem szájról szájra, hanem kattintásról kattintásra, megosztásról megosztásra araszolnak szerte a világban, és mindig akadnak hiszékenyek, akik készpénznek veszik. De legyen ez az ő magánügyük. (A hiszékenység végletes és meghökkentő, ugyanakkor sokatmondó példája, hogy a hétvégén 3500 bukaresti fizetett fejenként 40 lejt azért, hogy egy Horvátországból érkező „guru” a „pillantásával gyógyítsa meg őket”.)
Az azonban korántsem magánügy, hogy az ember beoltatja-e a gyerekét. A gyógyítás és a táplálkozás kapcsán az egyik leggyakrabban előforduló gondolat ugyanis manapság a „természetességgel”, a gyógyítás egyszerűségével való asszociáció. A gyógynövényekről, biotermékekről vagy alternatív gyógymódokról sokan hiszik, hogy világmegváltóak lehetnek, míg a gyógyszerekhez, a tudományos orvosláshoz és az oltásokhoz is a természetellenességet társítják. (Persze nem kizárt, hogy léteznek valóban hatékony alternatív technikák, és az is megtörtént már sajnos, hogy károsnak bizonyult a hagyományos gyógymód.)
Sajnos egyre inkább szaporodik azok száma, akik kételkednek az orvostudomány egyik legnagyobb hatású vívmányában, a vakcinákban. Már nemcsak Amerika-szerte és Nyugat-Európában, de nálunk is javában hódít az oltásellenesség, amelynek hívei különféle ideológiákat gyártva, azokat továbbragozva ódzkodnak a vakcináktól, sőt nem oltatják be gyerekeiket. Az egyéni döntés felelőssége azonban ez esetben korántsem elhanyagolható, hiszen a járványos betegségekkel szembeni védettség nem magánügy, az ismerethiány szülte tömeges oltásmegtagadásnak pedig beláthatatlanok lehetnek a következményei.
Amerikában 1963 óta mintegy kétszázmillió gyermekbénulás, kanyaró, mumpsz, rózsa- és bárányhimlő, veszettség és hepatitis okozta megbetegedést és az ezek okozta körülbelül 450 ezer elhalálozást akadályozott meg a tömeges oltási program. A kutatók azt mondják, a vakcinaellenes mozgalom képes lehet aláásni az orvostudomány történetének egyik leghatásosabb beavatkozásával elért eredményeket, és gyermekek egész nemzedékének egészségét veszélyeztetheti az oltásellenesség.
Nálunk is hatalmas a felkiáltójel, hiszen 2016 eleje óta több mint háromezer kanyarós megbetegedést diagnosztizáltak az országban, ebben az időszakban tizenhatan vesztették életüket a betegség szövődményei miatt, sőt a romániai megbetegedések Kelet-Magyarországon is elkezdtek terjedni. Azok, akik az egyre inkább elgondolkodtató statisztikák ismeretében is visszautasítják az oltásokat, minden valószínűség szerint konspirációs elméletek áldozatai. Ez azonban sajnálatos módon nem a magánügyük, hiszen a beoltatlanság miatt újabb és újabb áldozatokat követelhetnek a járványos betegségek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!