JEGYZET – Hirtelenében meg sem tudnám mondani, hány olyan párt alakult az utóbbi húsz évben, amelynek a nevében szerepelt az ország neve.
2016. augusztus 30., 19:162016. augusztus 30., 19:16
És nem is csak úgy, egymagában, illetve a nagy jelzővel megtoldva, hanem mint az érdekében létrehozott szövetség, egység, liga, összefogás és hasonló bombasztikus kifogások az összefogásra. Csakhogy épp erről a hangzatos törődésről derült ki – inkább előbb, mint utóbb –, hogy alig több a kamaszos gittegyleteknél. Az alakuláskor ugyanis háttérzajként ott volt, hogy baj van, segíteni kell, újítani, átalakítani, de mindenekelőtt meggyógyítani a nagybeteg országot.
Visszagondolva az első ilyen „szövetségre”, már akkor feltűnhetett volna, hogy az önjelölt vezér mögött alig-alig van tagság. Beszélni természetesen tömegekről beszéltek, az országszerte mindenütt megalakult fiókszervezetekről, melyek ugyancsak olyan – egyesek szerint érdekes, mások szerint inkább szélhámos – figurákból állt, akiknek egyes-egyedül az számított, merről fúj a netán pénzeket is szállító szél. Magam is tudok olyanról, aki minden frissen alakuló pártnak a helyi elnöke lett, majd a fiaskó előszele után gyorsan kimondta a nem ilyen lovat akartam varázsigét, hogy „makulátlanul” állhasson ki az út szélére, a következő pártalapító szándékot bár egy elnökválasztásra meghívandó.
Végeredményben nem is ez volna a legnagyobb baj, hisz gyarló emberek mindenhol akadnak, a baj az, hogy most, körülbelül három hónappal a választások előtt egyszerre két ilyen lufipárt alakításáról is hallani: háromszavas nevükben egy-egy szó különbözik, de sebaj, mert a többség, a másik két szó, az épp az ország mentését célozza meg. És még ez sem volna tragédia, a választások után úgyis kiderül majd, hogy a többi hasonszőrű csinálmányra zuhantak a süllyesztőben, de a még hivatalosan bejegyzett „politikai alakulat” támasza nélkül az ismeretlen vagy más egyletekben levitézlett tagok nagy hangon szidják egymást, hányják a sarat a másik oldalra, nehogy véletlenül valaki megkívánja a belépést, komolyan gondolva a tenni akaró szándékukat.
És osztják az észt kegyetlenül, mondatonként ismételgetik, hogy az olyan felelős politikusok, mint ők, milyen prioritásokat képzelnek el a mentőakciókban. Szánalmas alakok, nincs velük mit kezdeni. Legföljebb nyitni számukra egy olyan intézményt, ahol a pártjuk kipukkanása után összegyűlhetnének, és mondhatnák a magukét. Félreértés ne essék: egészségügyi intézményre gondolok, nem az új parlamentre!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!