2009. április 17., 15:112009. április 17., 15:11
A légi mozgékonyság mellett az új különleges egység egyik legnagyobb előnye, hogy – ellentétben a többi fegyvernemmel – a legkevésbé sem jelent hátrányt, ha a jelentkezni kívánó újonc lúdtalpas, ráadásul különleges bevetéseknél sem kell idegen tollakkal álcázniuk magukat a gágogó kommandósoknak.
A gárdisták mindeddig sikeresen titokban tartották a mozgalom új szárny(as)ának létét, ám most elérkezett az ideje, hogy megmutassák a világnak, hiszen kedden minden fegyvert be kellett vetni az ellen, hogy a balliberális oldal képviselői a régi kormányfő helyett ismét saját üdvöskéjüket válasszák meg miniszterelnöknek. Ezért aztán teherautóval szállították a Kossuth térre a lúdkommandó mintegy hatvanfős különítményét, hogy ott a szó szoros értelmében szembe szálljanak a rendőrkordonnal és a nép szavát meghallani nem akaró honatyákkal.
A logisztikai előkészítésre és a felderítő tevékenységre azonban a jelek szerint a kelleténél kevesebb hangsúlyt fektettek az illetékesek, a nemzeti harci ludak ugyanis ahelyett, hogy jól irányzott rohammal kékre-zöldre csipkedték volna a rohamrendőröket, csupán tanácstalanul totyorogtak a parlamentet körülvevő kordonok között. Így aztán a hatóságok számára nem jelentett akadályt, hogy foglyul ejtsék a műveleti területen bolyongó deszantosokat.
Az akció előkészítetlensége ellenére elmondhatjuk, hogy a gárdisták bebizonyították: képesek az újításra, és a hadászat történelmének jelesebb eseményeiből is ihletet tudnak meríteni. Inspirációs forrásuk minden bizonnyal a capitoliumi ludakról szóló történet lehetett, akik bátor gágogásukkal leleplezték a Rómát éjnek évadján megtámadni kívánó gallokat.
A gágogó gárdisták – akik bizonyára kizárólag fajtatiszta fodros tollú magyar ludak lehetnek, holmi kozmopolita embdoni vagy kanadai ludak szóba sem jöhetnek – léte bizonyítja: a jobboldali félkatonai szervezeteket valóban érdemes annyira komolyan venni, amennyire azt egyes véleményformálók és politikusok teszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok