2011. április 15., 09:092011. április 15., 09:09
Persze az ilyesmi alapesetben magától értetődő, hiszen egy kormány tagjai a polgári demokráciákban rendszerint nem a magánérdek képviseletére kapnak felhatalmzást. Paleologu nem is erre célzott, hanem arra a régi, nacionalista érvre, miszerint egy magyar miniszter nem a románok érdekeit képviseli a kormányban, hanem a „sajátjaiét”. Jó példáját láthattuk ennek a Cseke Attila egészségügyi és Kelemen Hunor művelődési miniszter elleni, nemzetféltéstől hangos bírálatok esetében. Ezek – és Paleologu felvetése – egyaránt annak a román áldilemmának az eklatáns példái, hogy vajon a Romániában élő magyarok kellő mértékben lojálisak-e a román államhoz?
Persze a lojalitás ismérveit nem határozzák meg, csupán azt pedzegetik, hogy ha valaki nem román, akkor nem lehet ugyanolyan jó polgár és ugyanolyan hatékony vezető, mint a többséghez tartozók. A magyar tisztségviselők – de gyakran az egyszerű polgárok – feje fölött így még ma is folyamatosan ott lebeg a hazaárulás gyanújának Damoklesz kardja. Az senkit sem érdekel, hogy ugyanúgy dolgoznak, adóikat és járulékaikat ugyanúgy fizetik, valamint reggelente ugyanúgy nem éneklik el a román himnuszt és nem vonják fel a kék-sárga-piros lobogót házuk udvarán, mint a románok 99,9 százaléka.
Az is csak keveseket izgat, hogy ha egy állam mindenáron lojalitást vár, azért cserében adnia is kell valamit. Annál, hogy megtűrnek, és hogy a hivatalokban őshonos nemzeti közösségként ugyanúgy jogunkban áll románul beszélni, mint a többségieknek, értelemszerűen több kell. Például az önrendelkezés különböző formái meg az, hogy a központi vezetés ne szipkázza el a különböző régiókból a jelentősebb befektetőket azzal, hogy bizonyos mértékű forgalmon felül székhelyük Bukarestbe költöztetésére kötelezi őket. És persze az is, hogy az azonos történelmi-földrajzi múltú megyéket sorolják azonos fejlesztési régióba. Egye fene, ne etnikai alapon, hanem – ahogy Paleologu fogalmazott – a jóérzés okán. Ez esetben jóval kevésbé lenne kérdéses, hogy kihez és mennyire vagyunk lojálisak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!