VEZÉRCIKK – Le a magyarokkal! – ilyen véleménnyel is találkoztunk a Kolozsvári Magyar Napokon, azonban a borutca végén felállított ideiglenes illemhely hátára felfirkált üzenet ezúttal nem talált célba.
2015. augusztus 24., 23:242015. augusztus 24., 23:24
2015. augusztus 24., 23:322015. augusztus 24., 23:32
A magányosan elhaló, inkább megmosolyogtató sértegetést ugyanis számtalan ellenpélda cáfolta meg a kincses város jó hírét messze vivő rendezvénysorozaton.
Elég volt csak végigsétálni a Farkas utcai vásárban ahhoz, hogy a saját szemünkkel lássuk: a dörgölőző politikai nyilatkozatokon túl a kolozsvári románság is örömmel fürdőzött a magyar napok fényében. A felújított református templomban ugyanúgy lehetett román szót hallani, mint a főtéri koncerteken és az éjszakai bulikban, sőt olyan vendéggel is találkoztunk, aki csak azért látogatott el Kolozsvárra, hogy magyarokat ismerjen meg.
A jóleső személyes tapasztalatok egyértelműen alátámasztják azokat a statisztikai adatokat, melyek szerint – ahogyan a KMN egyik előadásán is elhangzott – az elmúlt évek során 80-ról 30 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint a magyarok veszélyt jelentenek a románokra, illetve az országra. Vasile Dâncu szociológus ugyanakkor a beszélgetésen azt is kimondta, hogy külön társadalmakban, párhuzamos világban élünk, és csak az egymásról alkotott sztereotípiák jelzik, hogy közünk van egymáshoz.
Az egykori miniszternek természetesen igaza van, de paradox módon már indulásból ellentmondott magának azzal, hogy elfogadta a szervezők meghívását, kapcsolatot létesített, és beszélgetőtársaival együtt átgondolt, felvázolt néhány közös problémát a kíváncsi közönség előtt.
Az efféle ellentmondások, kivételek, feje tetejére állítások teszik egyedivé a Kolozsvári Magyar Napokat. A színes forgatag bukfenceinek szédületében támpont nélkül marad a felsőbbrendűség sokakon eluralkodó érzete is, a tojtojbudi tartalma pedig annak a nyakában landol, aki más fejét nyomná belé.
Ilyenkor sok szépet hazudunk magunknak és egymásnak, de minél több lehetőséget adunk-kapunk arra, hogy ezt tegyük, annál nagyobb a valószínűsége, hogy igazzá válik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!