Az igazságszolgáltatásban dolgozók számára kifizetendő összeg hatalmas terhet ró az ország amúgy is szétszaggatott költségvetésére
Fotó: Pexels
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
2026. október 29., 12:332026. október 29., 12:33
De addig is, kiemelt feladata az ország frissen beiktatott kormányának, hogy a bírák és ügyészek elmaradt juttatásait és a késedelmi kamatokat rendezzék. A román állam ugyanis jogerősen elveszítette a pert a bírákkal és ügyészekkel szemben, így a kormánynak kötelezően ki kell fizetnie a magistrátusok és az igazságügyi kisegítő személyzet felhalmozott bérhátralékait.
Azt is tudni kell, hogy az alapösszeg a mostani felétől indult, mintegy ötmilliárd lejtől, de a halasztások és a kamatok miatt a büntetésekkel együtt mára megkétszereződött. Ez az összeg megegyezik a teljes román közszféra, mintegy 1,2 millió alkalmazott éves bérfejlesztési keretével.
Amúgy Romániában a bírák és ügyészek az ország legmagasabban fizetett közalkalmazottaihoz tartoznak, átlagfizetésük az országos átlag mintegy ötszöröse. Ráadásul jövedelmüket különféle pótlékok (stresszes munka, titoktartási pótlék) és specialis nyugdíjrendszer egészíti ki, ami így külön-külön is nagyobb az átlagpolgárra váró juttatásoknál. A beperelt román államtól pedig korábban olyan kiváltságot élveztek, hogy már 25 évnyi ledolgozott munka után, 48 éves kort meghaladva nyugdíjba mehettek, és az utolsó bruttó havi fizetésük nyolcvan százalékát – a közember mércéjével csillagászati összegű nyugdíjat – kapták.
Szóval, a rendszer kegyeltjei gyermekeiknek már nem tudnak a magukéval azonosan pazar kiváltságokat biztosítani, de legalább ők „ne szűkölködjenek”. Ezért pereltek – visszás módon – saját érdekeikért, és a pert nyilván busásan megnyerték. Dupla sikerrel.
Az alkotmánybíróság szerdán megállapította, hogy nem állt fenn alkotmányos természetű jogi konfliktus a kormány és a legfelsőbb bíróság között a bírák és ügyészek bérhátralékainak ügyében.
Mit tehetnék hozzá a fentiekhez? Talán azt, hogy annyi képmutatás és mellébeszélés után, politikusoktól és nem politikusoktól egyaránt, végre egy őszinte megnyilvánulás a bírák és ügyészek részéről! Akik egyöntetűvé tették, hogy számukra nem az ország polgárainak a helyzete, netán jóléte a fontos, hanem a saját fényűző megélhetésük. És ha eddig nem szégyenkeztek volna azért a sok kiváltságért, amit világszinten példátlan módon önmaguknak megadtak, hiszen bizonyára kiérdemelték a mögöttük lapuló és az igazságszolgáltatás téletétől mentesülő politikusoktól, akkor most sem fognak.
Ráadásul a jog eszközeivel élve még az ingyenmunkát is támogatják, no nem a feketemunkát vagy a kényszermunkát, hanem a rendkívül alacsony türelmi időszak miatt kamatként megfizetett ingyenpénzt. Dehát a tolvajtól sem kérdezik meg, jólesik-e neki a lopott szajré...
Az egyszerű ember, az istenadta nép erre csak annyit mondhat röviden és velősen: égbekiáltó pofátlanság! Legalább az összeg feléről, a meg nem dolgozott kamatokról lemondhatnának! Mert amikor egyfolytában csak jogokról hallunk, akkor éppen a jogrendszer képviselőinek kellene figyelmeztetni a kötelességek létezésére. És milyen erkölcsi tartással bírhat az a jogász, akinek joga van a határtalan egyéni jólétéhez, de nem érzi kötelességének a nép sorsában osztozni?
Bár a jogrendszerben az elkövetett bűncselekmények elévülése fontos felmentési eszköze az elkövetőnek, amiért nem is sietnek egy-egy ügy letárgyalásánál, csak halkan emlékeztetni szeretnék, elévülés ide vagy oda: 2010-ben Romániában drasztikusan, huszonöt százalékkal csökkentették a közszférában dolgozók fizetését, és eltörölték a 13. havi fizetéseket és egyéb bónuszokat. A 2008-as globális gazdasági válság rendkívül súlyosan érintette az országot, az összeomlás elkerüléséért hatalmas hitelcsomagot vett fel Emil Boc miniszterelnök kormánya. Románia történetének egyik legkeményebb megszorító csomagja 1,3 millió személyt érintett, sok-sok
Emlékeztetni szeretnék, hogy tizenhat évvel ezelőtt a szakszervezetek és maguk a munkavállalók perlavinát indítottak a román állam ellen. Az alkotmánybíróság azonban a fizetések önkényes megnyirbálását (nem volt parlamenti vita) alkotmányosnak tartotta az ország csődhelyzetére tekintettel. Több százezer egyéni és csoportos per indult, és a bíróságok sok esetben kimondták, hogy bizonyos juttatásokat törvénytelenül vontak meg. (Gondolom, e rengeteg munka „felvállalásával” igazolták a bírák a példátlan pozitív diszkriminációjukat.) Mivel a román állam képtelennek bizonyult azonnal visszafizetnie az elvont összegekből, öt évre kiterjedő (és még azon túl is elnyújtott), részletekben történő törlesztést határozott el.
Tizenöt éve miért nem mozgolódtak a bírák és az ügyészek? Miért nem tartották igazságtalannak egy és negyed millió polgártársuk fizetésének a megnyirbálását? Napjainkban pedig miért gondolják, hogy mintegy 7600 bírót és ügyészt számláló közösségük mihamarabb, minél nagyobb kamatokkal kapja vissza „megérdemelt” és tegyük hozzá: példátlan módon kiváltságos juttatásuk elvett részét?
Végül, de nem utolsósorban. A jog alkotásának és képviseletének kiváltságosai hiába alapoznak az elévülési időre, hiába gondolják, hogy az idő elfeledteti vitatható cselekedeteiket. Hiába játsszák azt a bevált játékot, hogy mindez egy idő után történelemmé válik, aztán legendává, és a történelmet simán meg lehet hamisítani. Egy dologgal nem számítanak: a jámbor polgárok nem szenvednek mindnyájan emlékezetkiesésben, Alzheimer-kórban, demenciában. Nem tartják kivétel nélkül a markukat a biblikus egy tál lencséért, és – bár most sem könnyű, sőt – egyesek (kevesen, igen kevesen) ma is ki merik mondani az igazságot.
Bizonyára sokunknak van személyes története hazánk joggyakorlatáról. A kiváltságosaktól eltekintett többség, legalábbis jelentős számú állampolgár, saját példáján át valószínűleg nem valódi igazságszolgáltatásról adhat tanúbizonyságot. Saját példáról, immár történetről én is beszámolhatok.
Közel harminc esztendeje háromezer márkás kölcsönt adtam B. L.-nak, érdekképviseleti szervezetünk városi tanácsosának, Marosvásárhely legismertebb kulturális alapítványa titkárának. A kezességet még az is fokozta, hogy adósom közben magyar állami kitüntetében részesült „felettesei” javaslatára. A kölcsönt nem kaptam vissza, a kamatokat sem. Már a túlvilágról sem fognak megdobni egy dubaji nyaraló kulcsával. Szerencsére nem fordítva történt, mert akkor költözhetnék. Csak újra eszembe jut a mese a fáraóról, a sakktábla első mezőjébe tett búzaszemről, amely az újabb mezőkön megkétszereződött. A romániai bírák és ügyészek már a második mezőnél tartanak, vajon meddig menetelnek?
A hatalom és a kiszolgáltatott tömegek kapcsolatára talán a legszebben utaló sorokkal fejezem be értelmiségi eszmefuttatásom: „S a nép, az istenadta nép,/ Ha oly boldog-e rajt'/ Mint akarom, s mint a barom,/ Melyet igába hajt? (Arany János: A walesi bárdok)
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!