JEGYZET – Megpróbál becsapni a természet: mint április végén, most ismét kivirágoztak a gesztenyefák. Napközben meleg van, pedig rohamosan közeledik október közepe, amikor hivatalosan be kellene indítani a távfűtést.
2016. október 04., 19:232016. október 04., 19:23
De talán a természetet irányítók közt is akadhatnak olyan korrupcióra hajlamosak, akik némi pluszjövedelemért hajlandóak szólni a napnak, süssön még egy kicsit ilyen erősen, legalább amíg a kampány tart: az itteni folyamatos kampányolás legbiztosabb pontja ugyanis a minden ősszel meglebegtetett téli fűtéshiány. A nagyobb városokban csakúgy, mint a fővárosban.
Most megint állandó hír, hogy a fűtésért felelős különböző bukaresti vállalatok be akarják egymáson hajtani a hosszú évek óta halmozódó körbetartozást: állítólag betelt a pohár, elszakadt a cérna, nincs tovább, a lakásokban nem lesz meleg! Tavaly is ez volt, meg azelőtt sok-sok éven át szintén, de mindig megjelent egy arkangyal, aki megszánta a szegény embereket, és kinyittatta a csapokat. Legtöbbször épp a hivatalban lévő főpolgármester öltötte fel a szárnyas jelmezt, vagy négyévenként az aktuális ellenjelölt, piros pontokat inkasszálva a maguk vagy pártjuk számára.
Most a főváros első „városanyja” készül szétcsapni a milliárdos tartozásokat emlegető kutyafejűek között, miközben nem felejt áldást kérni az anyatermészetre sem, amely pluszmelegekkel segíti árválkodó fiait. De érintett ismerőseimtől hallom, hogy a váradi távhőt igénybe vevőknek is felkopik az álluk, mivel hetek óta a különböző csőcserék miatt még langyos vizük sem folyik. Csak azt nem értem, hogy Bukarestben miért nem lehet soha tavasszal, a fűtési szezon lejártakor megkezdeni a tartozásos civódást, hogy a kánikulai hőségek alatt kellőképpen kiosszák egymást, még némi pénzmag elszórásáról is gondoskodva hitelezőik számára, a vidéki csőcseréket pedig nem ártott volna akkor kezdeni, amikor belátható időn belül be is fejezhették volna, a nyár végét jelző naptári időpont előtt.
De errefelé is kegyes a természet, bár akármilyen kellemes is legyen délben, kevesen vállalkoznak egy kád hidegvízbe alámerülni. És egyáltalán: meddig lehet visszaélni a természet jóindulatával, illetve meddig futja a kenőpénzből a nap jókedvének a folytonos melengetéshez?! S ha már ilyesféle feltételezéseket engedtem meg magamnak, akkor a rossz hír közlését is vállalom: a Köröshöz megérkeztek a sirályok. Márpedig ők tudják naptárnézegetés nélkül is, mire számíthatnak. És biztos, hogy semmi pénzért nem mennek majd el tavaszig!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!