2009. január 22., 07:282009. január 22., 07:28
„Gyakorlat teszi a mestert” – mondogatják a tapasztaltabb bölcsek, de olyan is van, aki szerint a jó sofőr ritka, és többnyire csak öreg vezetők vannak. Ám az oktatókönyv nem tesz említést az útburkolatot színesítő gödrökről, pedig a megyei illetőségű utak kiemelkedő hányada szép számban rendelkezik ilyennel.
„Vigyázni kell!” – hangoztatják az öreg sofőrök. Igen, de a frissen vizsgázott vezető még csak két szemmel rendelkezik, amiből másfelet elvesz a szembejövő járművek megfeszült figyelése. Az este fényei Párizsban ugyan szépek, ám a megyei rangú közutakon nem, mert megvakítják a volánnál ülőt. A kezdő vezető ezért megpróbál minél közelebb húzni az útszélhez, amint azt a nagykönyv előírja neki, és ekkor hallja a koccanást. Sőt nem is koccanás az, sokkal inkább mennydörgésre emlékezteti. Lassít, mert érzi, hogy nem minden olyan, mint amikor elindult. Az autó eleje kezd önálló életet élni, és nem hallgat többé a jó szóra.
Okosabb tehát megállni, még akkor is, ha a színpad épp egy duplakanyar közepe. Sofőrünk kiszáll, és láss csodát, a jobb első kereke a kedvenc szilvalekváros palacsintáját idézi. Ám a guminak korántsem volt olyan rossz sora, mint a keréktárcsának. A levegő elillant belőle, mert nem marasztalta semmi. Így a kerék olyan arcot vágott, mint akinek kihúzták a zápfogát. Bandzsa lett, mert első típusú találkozása volt egy méretes gödörrel. A kanyar bejáratánál mosdóteknő nagyságú kátyú várta a kezdő sofőrök érkezését.
Napok múlva már egy nagy, piros pufuleces-zacskó virított a gödör melletti fakarón, valószínűleg a Sorstársak fogjunk össze nevű mozgalom aktivistáinak jóvoltából. Egyik reggel, amikor a napsugarak már bevilágították a várostól három kilométerre félreeső, vidéki utat is, egy régi román gyártmányú, francia mintáról koppintott autó parkolt az említett kanyarban. Első kereke tengelyről leszakadva, nem messze tőle méretes gödör. Mellette elhaladva a kezdő sofőr megnyugodni látszott, és titokban örült, nem csak a húszéveseké a világ, az úton bizony poroszkál még néhány korosztály.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok