Közigazgatási reform mint figyelemelterelés

amikor alakulata, a Szociáldemokrata Párt (PSD) bedobta a köztudatba a közigazgatási átszervezésről szóló törvény kidolgozásáról szóló hírt. Hanem az, hogy minél kisebb károkkal ússza meg a fentebb említett problémák fémjelezte idei – és várhatóan következő – évet is.

Amihez jobb híján pótcselekvésként, illetve kommunikációs trükként a közigazgatási átszervezés ügyét vette elő a sufniból, amelyben azokat a témákat tartják, amelyeket időnként elő lehet venni, ha valamilyen kellemetlen témáról el kell terelni a közvélemény figyelmét.

Persze ha véletlenül mégis sikerülne elfogadtatni egy reformtervezetet, az plusz nyereség lenne Ciolacu és a PSD számára a „dicsőség” miatt, hogy évtizedekre meghatározzák az ország fejlődését, de lényegesen kisebb az esélye annak, hogy ez megvalósuljon, mint annak, hogy egyéb fontos témák helyett ezzel sikerüljön lekötni a nyilvánosság figyelmét.

Ismeretes, hogy a közigazgatási átszervezés témáját már régóta görgeti maga előtt a politikum.

Ez alatt azt értik, hogy túl sok a megye és a település, ezért a reform lényege az lenne, hogy a jelenlegi 41 megyét bizonyos szempontok alapján összevonva kevesebb nagyobb megye jönne létre, míg a kistelepülések esetén húznának egy határt – 3000 vagy 5000 fő –, amely alatt nem lehetnének községek. Ami annyit jelent, hogy egy csomó falut és községet összevonnának.

A városok sem maradnának érintetlenek, egyes javaslatok szerint 10 ezer lakos alatt nem lehetne városnak minősíteni egy települést. Mindezt jórészt a takarékossággal indokolják, hiszen nem kellene annyi önkormányzati alkalmazottat fizetni.

másrészt pedig továbbra is ott van az az elv, hogy nem társadalommérnökösködve, távoli irodákban kell a kulturális, történelmi és földrajzi hagyományokat, adottságokat semmibe véve eldönteni, hogy egy település vagy egy régió lakosai mely másik régióval kerüljenek „kényszerházasságba”, életképtelen új régiókat hozva létre.

Az eddigi reformtervezetek jórészt két dolgon buktak el. Egyrészt azon, hogy a jelenlegi alkotmány nem ismer el köztes közigazgatási szintet a megyék és az állami szint között, vagyis alkotmánymódosítás nélkül nem jöhetnek létre régiók az összevont megyékből, és nem lehet regionális közigazgatást bevezetni. Másrészt azért, mert a román illetékesek tervei – hogy, hogy nem – valahogy mindig igyekeztek szétszabdalni, egymástól különböző „nagymegyékbe” sorolni a jelentős magyar lakosságú megyéket.

Az RMDSZ viszont rendszerint kormánypozícióban volt, így sikerrel meg tudta akadályozni a magyarok számára katasztrofális következményekkel járó tervezetek megvalósulását. És most is ugyanez a forgatókönyv fog megvalósulni – már ha egyáltalán eljutunk addig, hogy valamilyen érdemi tervezet a nyilvánosság elé kerül.

így egy számunkra veszélyes tervezet ugyan átmehet ellenzéki szavazatokkal – hiszen három magyargyűlölő, neofasiszta párt mellett az az USR is az ellenzék sorait gyarapítja, amely tavaly állt elő egy agyament közigazgatásireform-tervezettel –, ám ez egyben a kabinet búcsúját is jelentené, hiszen egy esetleges ilyen forgatókönyv esetén borítékolható lenne a magyar szervezet kilépése a kormányból.

Nem véletlen, hogy az RMDSZ máris jelezte: a közigazgatási reform előtt alkotmánymódosítást tart szükségesnek – márpedig annak keresztülvitele a jelenlegi parlamenti erőviszonyok közepette gyakorlatilag lehetetlen, hiszen vagy mindkét házban kétharmados támogatás lenne szükséges hozzá, vagy az összes képviselő és szenátor háromnegyedéé. Ezután pedig még népszavazáson is meg kellene erősíteni.

De mint már említettük, vélhetően nem is a közigazgatási reform a lényeg, hanem a róla szóló vita. Amelyben a már említett magyar aggodalmak kapcsán kerül majd elő a magyar kártya, így biztosított a hosszú ideig tartó, etnikai felhangokat sem nélkülöző polémia, amely legalább valamelyest háttérbe szorítja a pazarló kormányzás miatti megszorításokat. Illetve azt, hogy az illetékes állami szervek még mindig nem adtak kimerítő, részletes és hiteles magyarázatot arra, hogy pontosan milyen információk alapján kellett érvényteleníteni a tavalyi elnökválasztást.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy

Vagyis jelen állás szerint nagyon komoly az esély arra, hogy az egészből ismét csak nem lesz semmi – viszont ismét csak nagyon sokat fognak beszélni róla.