VEZÉRCIKK – Amikor beköszönt a zimankós idő, a havas esőtől csúszóssá válnak az utak, a járművezetőknek régóta fel kellett volna szereltetniük a téli gumit az autókra, a hókotrók pedig még nem indultak útnak, a román televíziók híradójában rendszeresen elhangzik a már-már szállóigévé vált mondat: „idén is felkészületlenül érte Romániát a tél”. Hasonló a helyzet a tanévkezdéssel is.
2016. augusztus 30., 19:192016. augusztus 30., 19:19
Amikor már vészesen közeledik a vakáció vége, tanszerekből rakott hegyek tornyosulnak a boltokban, és a diákok igyekeznek kihasználni a szünidő utolsó boldog napjait, elkezdenek szállingózni a hírek arról, hogy mi minden miatt nem állunk készen a tanévre. Ezúttal az derült ki, nem készülnek el időben az új tankönyvek, a negyedik osztályosoknak nyomtatott taneszközök nélkül kell kezdeniük az iskolát, akárcsak a korábbi években elsős, másodikos és harmadikos társaiknak: most is későn hirdetették meg a közbeszerzési eljárást. De nemcsak az elemit végzők járnak így, fennáll a veszély, hogy a 11. és 12. osztályosoknak első ízben ingyen biztosított tankönyvek sem kerülnek a diákok kezébe iskolakezdéskor.
Nem csupán a könyvhiány miatt nem vagyunk felkészültek a tanév „telére”, biztosra vehető, hogy számos erdélyi és partiumi iskola nem tudja időben kiváltani a szükséges közegészségügyi engedélyt az évek óta fennálló infrastrukturális problémák, az anyagiak hiánya miatt. Ha úgy vesszük, a tanév is egyfajta tél, aminek túléléséhez megfelelő előkészületekre és óvintézkedésekre lenne szükség. A tankönyvek biztosítása és az infrastrukturális problémák kiküszöbölése csak egyik, formális részét képezi a felkészülésnek. Természetesen lehetetlen minden tekintetben előrelátóan ráhangolódni az iskolai év nehéz, sokszor kellemetlen meglepetéseket tartogató időszakára, de reménykedni talán lehet.
Lehetetlen felkészülni, hiszen egymást érik a tanügyi rendszerben történő változások, változtatások, a virtuális világban egyre otthonosabban mozgó diákgenerációk figyelmét egyre nehezebb lekötni a tantervek szövegközpontú információhalmazaival, a tanárok így megannyi szakmai kihívással szembesülnek, amellett, hogy a rendszer nem méltányolja kellőképpen a munkájukat stb. Reménykedni abban lehet, hogy a munkájukat valóban elhivatottsággal végző pedagógusok szakmai és emberi bravúrjának köszönhetően talán mégsem hiába koptatják a diákok a padokat a soron következő tanévben. És hogy ezek a tanárok biztos kézzel vezetik a gyerekeket a hazai oktatási viszonyok bizonytalan, csúszós útjain.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!