2011. november 01., 09:142011. november 01., 09:14
Az a kirekesztő, grandomán, a nacionálkommunista történelemhamisítás jegyeit hordozó nézőpont, amelytől vezérelve a színrománná vált tanintézet tanári kara eldöntötte: az oktatási intézményt Daciára keresztelik. Persze a névváltoztatás borítékolható volt, miután a hajdúvárosban az idei tanévtől megkezdte működését az önálló magyar iskola, amelynek engedélyezése egyik alapfeltétele volt, hogy a magyar osztályok vonuljanak ki a több mint száz évvel ezelőtt felépített patinás épületből, és hagyják hátra a románoknak. Hoszszan lehetne elemezgetni, helyesen tették-e a szalontai iskolaalapítók, amikor beleegyeztek ebbe a balkáni alkuba, nem „fizettek-e” túl magas árat a színmagyar tanintézet megalapításáért a Székely László tervezte patinás épület „feláldozásával”. Az viszont egyértelműen a „maradók” szűklátókörűségére, a több mint 400 éves hajdúváros történelmével, hagyományaival szembeni tiszteletlenségre vall, hogy arról az ókori római provinciáról keresztelik el a főgimnáziumot, amelynek Nagyszalontához köthető emléke a nullával egyenlő.
Arról nem beszélve, hogy a Bocskai István fejedelem alapította településen még a második világháború előtt is több mint kilencven százalékos többségnek örvendett a magyarság, így hát a főgimnázium új bérlőinek csak azt az intézményt illene átkeresztelniük, amit ők alapítottak. Csak sajnos a „példás” román–magyar együttélés íratlan szabályai nem erről szólnak. Nálunk az aradi Szabadság-szobor újraállításának feltétele egy giccses Megbékélés parkja létrehozása volt, Szatmárnémeti magyarsága pedig csak akkor emelhet szobrot II. Rákóczi Ferencnek, ha a partiumi nagyváros 60 méteres megazászlórudat (naná, hogy trikolórnak) és bronzba öntött Ştefan cel Marét is kap. Elvégre Moldva exfejedelme és Szatmárnémeti szoros kapcsolatáról tengernyi adat fellelhető a korabeli krónikákban és a történelemkönyvekben… És még mondja valaki, hogy nem olyan a honi kisebbségi lét, mint a „sokoldalúan fejlett” szocialista piacgazdaságban, amikor egy liter olaj megvásárlásakor kötelezően két kiló döglött halat is a polgár nyakába varrtak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.