JEGYZET – Már nagyon türelmetlenek a fiúk, nehezen bírják a hátralévő két hónapnál valamivel több időt, úgy érzik, ég a talpuk alatt a talaj, jobbnál jobb ötleteik vannak.
2016. október 02., 19:192016. október 02., 19:19
De amíg nem látják magukat újabb négy évre bebiztosítva, addig nem akarják hebehurgya módon elszúrni, viszont unatkozni sem szeretnek, azért kezdtek bele egy tüzes legényes körtáncba. És ropják kegyetlenül, versenyezve, ki bírja tovább. Oprea dőlt ki legelőbb, ő tudja, miért unta meg a bokázást, de végeredményben az ő dolga, csináljon, amit akar.
Ponta is épp azt csinálta – az ő esetében viszont furcsa, hogy annyira be is jött neki. Aki ugyanis rendőri felügyelet alatt áll, és hetente kétszer alá kell írnia a jelenléti ívet, az tulajdonképpen nem üzenhetné meg a karhatalmi szerveknek, hogy sürgős politikai intéznivalója akadt külföldön, majd ha hazatér, jelentkezik. Az örüljön, hogy ízlik az ebéd, ne szaladgáljon a világ ki tudja melyik részébe. Arról nem beszélve, hogy semmi funkciója, egyszerű (??!!) képviselő, akinek nem kellene világmegváltó ügyei legyenek. De a rendőrség rábólintott, ő pedig elhúzott. Sűrű homály fedi, hová, mert miniszterelnökként hol a floridai tengerparton süttette magát a nappal, hol a haverével dubajozott, hol Kínába ugrott el néhány szóra, esetleg a kaukázusi országok egyikébe, titokzatos utaknak tüntetve fel kiruccanásait. Talán csak Kínából jött haza a köznépre is tartozó ígéretekkel, ám a kínai milliárdok lufija is épp csak átrepült felettünk, boldogabb tájak felé.
És nem elég a Ponta folytonos anderseni mesélőkéje, most igazán váratlanul lemondott a legfőbb titoknok, MRU. Rögtön felröppentek a találgatások, hogy nem egyeznek az államelnökkel, netán külföldi érdekeket véd, és már éppen megindult volna a bulvársajtó összeesküvés-elméleteinek a zuhataga, amikor a hírszerzés csúcsszervével foglalkozó parlamenti bizottság vezetője bedobta: szó sincs ilyen-olyan óriási titkokról, egyszerűen beteg az igazgató, azért mondott le.
Szemfüles sajtósok próbálkoztak ugyan a betegszabadság kérdésével, de azt a választ kapták, hogy ez nem híresztelés, MRU személyesen hívta fel őt, és jelentette be a lemondását. Az erről szóló papírt viszont már nem volt képes személyesen leadni az elnöki hivatalban, annyira levette lábáról a kór, holott mások látni vélték az egyetemre bemenni. Egyelőre tehát ez a két titokzatos lépés köti le a figyelmet, de a liberálisok és a nacionalista új párt is biztosan forral valami akciót, hogy mire elkezdődik a hivatalos kampány, már készen álljon a közhangulat a csatához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!