2009. október 29., 10:532009. október 29., 10:53
De azért mégis, a körülmények miatt nem biztos, hogy a döntés eséllyel pályázhatna a magyar sajtószabadság legfényesebb momentumait rögzítő aranykönyvbe való bekerülésre.
Azzal természetesen nincs semmi baj, ha hagyjuk érvényesülni a szabad és korrekt piaci versenyt, és az a jelentkező nyeri el a sugárzási jogot, amely a legjobb és legtartalmasabb ajánlatot teszi.
Csakhogy a frekvenciapályázat esetében a jelek szerint épp a korrektség hibádzik: a nyertesek ugyanis pályázatukban teljesen irreális ígéretekkel álltak elő, az árbevétel 50-55 százalékának az államkasszába való befizetését vállalták. Márpedig ez a mostani gazdasági körülmények között olyan üzleti konstrukciót feltételez, amelynek kidolgozásáért mindegyik illetékes fejenként legalább két közgazdasági Nobel-díjat érdemelne.
Ha egy pályázaton az kapja a legmagasabb pontszámot, aki a legtöbbet ígéri, függetlenül attól, hogy az ígéret tárgya amúgy mekkora baromság, akkor könnyű a helyzet. Akkor a pályázatban meg lehet ígérni a toronyórát láncostul, meg azt is, hogy feltaláljuk a rák és az AIDS ellenszerét, amelyet tabletta formájában ingyen biztosítunk majd minden egyes hallgatónak.
A pályázók amúgy állítólag épp arra számítanak, hogy a gazdasági helyzet miatt az ORTT úgyis belemegy a koncessziós díj csökkentésébe, és még ott van az a lehetőség is, hogy a politikus haverok leszólnak, hogy akkor legyünk már egy kicsit elnézőbbek.
Merthogy a helyzet amúgy az, hogy a két nyertes pályázó vélhetően a politikai alkuk nyomán kapta meg a frekvenciát: egyik a bal-, másik a jobboldalhoz köthető, és mivel az ORTT tagjait pártalapon delegálják, az egész ügyletet lemutyizták előre.
És nem érv az, hogy a Sláger meg a Danubius is közel áll a baloldalhoz, ezért hiába sipákolnak. Egy visszaélést ugyanis nem tesz jóvá, ha ugyanolyan, csak ellentétes előjelű visszaéléssel vetnek véget neki.
Jelen állás szerint tehát az a helyzet, hogy két, amúgy valóban nem a legveretesebb értékeket közvetítő, de azért hallgatható, bejáratott brandet kigolyóztak, és szakmai helyett politikai szempontok alapján két olyan adót hoztak helyzetbe, amelyek amúgy a reklámidő értékesítését külső céghez kiszervezve már jó előre biztosították, hogy hivatalos árbevételük, és ezzel az államkaszszába befizetendő koncessziós díj a lehető legalacsonyabb legyen.
Mit is mondjak, a döntéshozókhoz képest Rokker Zsolti akkor már tényleg jobban megérdemelné azt a Nobel-díjat. Vagy legalább a műsoridőt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok