VEZÉRCIKK – Kiváltságos időszakot zárunk: míg Kolozsváron vasárnap este véget ért az erdélyi magyarság egyik legnagyobb önkifejezőünnepe, nem sokkal később Rio de Janeiróban kialudt a fényes sikereket hozó olimpia lángja.
2016. augusztus 22., 19:252016. augusztus 22., 19:25
Bár a Kolozsvári Magyar Napokat és a nyári ötkarikás játékokat óriási léptékek választják el egymástól, a kincses városból nézve kijelenthető, a két eseménysorozat kölcsönösen hozzájárult örömforrásaink hozamának növeléséhez – nem véletlen, hogy a KMN egyik legnépszerűbb helyszínének a Magyar Olimpiai Udvar bizonyult.
A szülinapos Kolozsváron és a csodálatos városnak becézett Rióban egy ideig ugyanazt ünnepeltük: a sikert. Miközben a Mátyás király lovának lábánál összesereglett több tízezer ember már pusztán jelenlétével, kíváncsiságával, mosolyával és tapsával gazdagította a közösségteremtő, -megtartó és -gyarapító rendezvényt, Brazíliában világraszóló tetteket hajtottak végre a piros-fehér-zöld színek legkiválóbb képviselői. És bizony mindannyiukra büszkék lehetünk. Az ötkarikás magyar küldöttség minden szempontból megfelelt az olimpiai mozgalom szellemiségének, mint ahogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezői és résztvevői is jelesre vizsgáztak mindabból, amit egy 700 éves, több nemzetiség alkotta európai város követelhet meg lakosaitól a 21. században.
Ünnepkor az egység sérthetetlen, így nehezen érthető, a román köztelevízió – a kolozsvári területi stúdió elutasító döntését felülírva – miért indított Bukarestből nevetséges támadást a KMN ellen. A Beatrice zenekar egyik közismert dalát teljesen félreértelmező, hamisításoktól sem mentes riport éppen annak az „utált” 20. századnak a fojtogató nyúlványa, amelyről Nagy Feróék énekelnek. Az önkényuralom-imádatról szóló vádak annak a gépezetnek a termékei, amely egyre inkább akadozik – éppen a KMN-hez hasonló kezdeményezéseknek köszönhetően.
A megszűnés szélére sodródott TVR kreálmánya nagyjából ahhoz hasonlatos, mint amikor Hosszú Katinkát próbálták légből kapott doppingvádakkal megtörni. Nem sikerült: a három olimpiai arany- és egy ezüstérem önmagáért beszél. A Kolozsvári Magyar Napok (amelynek főszervezőjét „arannyal” felérő Pro Cultura Hungarica díjjal tüntették ki) azzal vághat vissza a támadóknak, azzal győzhet, hogy jövőre még pompásabb lesz – mert ugye a KMN-t nemcsak négyévente rendezik, mint az olimpiát.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!